Boriska:  Aggyon Isten Mariskám!
Mariska:  Fogaggy Isten Boriskám!
Boriska:  Na meséjjen merre járt, míg az ég zengett?
Mariska:  Alatta Boriskám, alatta. Hogy komolyságra térjek, Elvótam rokonyt látogatni, amíg a zuram a focivébét nézte.
Boriska:  Ó, én is néztem és nagyon sajnáltam a zukránokat, nem vót szerencséjük a zolaszok ellen.
Mariska:  Én nem szeretem ollan nagyon a fodballt, nem tom mi abba jó, hogy 22 fiatal kergeti azt a szerencsétlen labdát, egy ember meg még fütyül is hozzá.
Boriska:  Oszt merre járt a rokonyoknál?
Mariska:  Hát bekvártélyoztam magam a zöcsémékhő, oszt elbeszégettem a zanyósával.
Boriska:  Hát az má ölég öreg lehet, nem beteges?
Mariska:  Á, dehogy! Egésséges, mint a makk! Nincs annak semmi baja, csak félszemire vak.
Boriska:  Ammá pedig ölég baj.
Mariska:  Oszt kórházba is vótam, meglátogattam a zöcsém apósát.
Boriska:  Te jó ég! Hány éves a bácsi?
Mariska:  90 és  a halál között van a szerencsétlen! Má be is pisál. Amikó ott vótunk a nővér kérdezte tülle, hogy Géza bácsi nem találta meg a kacsát? Mire az öreg: azt megtalátam, csak a bögyölőmet nem!  Szegénynek má annyi.
Boriska:  Láttya-láttya Mariskám, még nem tuggyuk, hogy mi vár ránk. A fiataloknak se könnyű, gyünnek a multik.
Mariska:  Bizony nehéz időket élünk. Maj csak lesz valahogy. Oszt maga hogy van?
Boriska:  Épp tennap vettem észre, hogy a zuram hajnalok hajnalán hangosan beszél. Kérdem tülle: Mi az hékám! Mér beszész magadnak? Aszondi, mer ha te főkelsz, akkó má nem jutok szóhoz. Illen balga a szentem.
Mariska:  Az ártatlan. Oszt vótam a zunokámnál is. No, azt a kölköt, ammá szentigaz, hogy nem buktathassa meg a tanító, akárhogy is tanul.
Boriska:  Oszt mér nem?
Mariska:  Nem mintha nem tanúna jól, csak az a törvény, hogy nem kapnak jegyet. Mer a tanítónak meg kő kérdezni a gyerek annyát, vagy az aptyát, hogy idefigyejjen kend: Megbuktassuk azt a kölköt, vagy ne? Oszt együtt eldöntik, hogy mi legyen azzal a szerencsétlen gyerekkel.
Boriska:  Na, de illet? Mikó én jártam oskolába, akkó még vót tenyeres is, meg körmös is.
Mariska:  A francba! Oszt meg is tanútunk írni, meg óvasni, a zecceregyrű meg ne is beszéjjünk!
Boriska:  És mongya Mariskám! A zöccse házassága rendbegyütt má?
Mariska:  Hát bevallom magának Boriskám, - köztünk szóva – ez is oka vót, hogy náluk kötöttem ki.
Boriska:  Jól van. De a lényeget mongya, arra vagyok kiváncsi.
Mariska:  Szóval, éccaka, mikó lefeküttek, hallom, hogy a zöcsém mongya a zasszonynak, mer nagyon jó fülem van ám nekem, mer meghallom még a levél zizegését is szélcsöndbe.
Boriska:  Mariska! Menten infarktust kapok, ha nem mongya tovább, hogy mi történt a zöccsénél a másik szobába?
Mariska:  Jól van, na! Hallom mikó a zöcsém mongya, hogy reggel 10 évvel fiatalabbnak érzi magát beretfákozás után. Mire a zasszony: Te ember! Nem tudná néha este is beretfákozni? Egyik nap meg kérdi a kisgyerek a zaptyátu, hogy Apu! Én kitü örökűtem a zeszem? Erre az a bolond öcsém azt mongya, hogy biztosan anyádtu, mer nekem még megvan. Így telnek a napok, civódnak, de má minden oké.
Boriska:  Örülök, hogy rendbe van minden. A zén fijam meg lelkileg teljesen össze van törve.
Mariska:  Oszt mér?
Boriska:  Nagyon szeretett egy jányt, leveleztek, a fijam több mint 200 levelet is írt annak a kis k…-nak, ű meg nem átallott hozzámenni a póstáshó, a szencségit a fajtájának!
Mariska:  Ne mérgelőggyön Boriskám! Maj csak megtalájja a zigazit.
Boriska:  Én is abba reménykedek. Csak ollat talájjon, aki tud főzni is, ne csak a puccosságon járgyon a zesze.
Mariska:  Bizony, a zegyik rokonyomná mikó vótam, a kis fiatal fejérnép gombócot főzött, oszt egyik gombóc kicsi vót, a másik meg félöklömnyi. Kérdem tülle, hogy hé! Mér nem egyformák azok gombócok? Aszongya, nagy szemeket meresztve, - mondanom se kő, hogy ki vót kerálva cefetü -, szóval aszongya, hogy azér nem egyformák,mer aszonta a Jani – így híjják a zurát -, hogy főzzek változatosan. Hát most itt van, falhat, rogyásig.
Boriska:  Jól bevásárót az a Jani. De hát nem minden jány tud főzni. Más világ van. Lehet, hogy a zannya se tudott.
Mariska:  Lehet. De mit szól azidőjáráshó?
Boriska:  Ne is kérdezze Mariskám! Cudar időjárás van. Ollan szél vót a mútkor is, hogy a pöndölöm a nyakam közt vót. Oszt gyütt a nagy zuhé. Oda a termés!
Mariska:  Meg oszt dörgött, villámlott! Jaj, de féltem, hogy belémcsap a zistennyila. Én nagyon félek, ha villámlik, jobban, mint a fogorvostu.
Boriska:  Bízzunk a Jóistenben, Mariskám, hogy megsegít bennünket. Na, jól kibeszégettük magunkat. Megyek haza, főzök valami csodás vacsorát.
Mariska:  Nagyon örülök, hogy begyütt hozzám egy kis traccspartira Boriskám. Én má csak magával tudok úgy istenigazába jót beszélgetni!
Boriska:  Na, Isten álgya meg, Mariskám!
Mariska:  Álgya meg a zén Istenem Boriskám, viszonlátásra!