Hacsek az asztalnál ül és olvassa az újságot, közben nevet.
-   Jó napot Hacsek! Mit olvas, hogy ilyen jól mulat?
- Jó napot Sajókám! Olvasom a rádióműsort, hogy híres piramisok muzsikálnak.. Hát, úgy magam elé képzeltem az egészet.
-   Talán híres prímások? Hacsek, maga biztosan elnézte, nem?
-  Itt van Sajókám! Akkor nézze meg a saját szemével!
-  Jól van, ilyen sajtóhiba előfordul. Mióta ül itt? Fogyasztott már valamit?
- Igen fogyasztottam egy levesnek titulált löttyöt, aminek a szaga átmenet volt a mosogatólé és az odakozmált tej között. Azután kértem rántott húst burgonyával és 1 deci bort. A rántott húshoz képest a cipőtalp lágy massza, a krumpli meg hintőpor szagú volt. Ott hagytam az egészet.
-   No, és a bor? Legalább az, jó volt?
-   Ó, a bor! Az volt maga a csúcs. A bor Sajókám, háromemberes volt.
-   Hát az meg milyen?
- Olyan, hogy két ember lefogja a delikvens kezét, a harmadik meg itatja.
-   Hacsek! Maga nem változik!
-  Tudja mit Sajókám? Nem is akarok. De beszéljen most maga! Hol járt, hogy hála Isten nem láttam?
-  Most nagy fába vágtam a fejszémet.
-  Ne mondja! De remélem, hogy madárfészek nem volt rajta?
 Jelentkeztem a TIT-be nyelvtanfolyamra.Angolul tanulok.Mit szól hozzá?
-   Ez igen! Na és? Gagyog már valamit?
-  Még nem sokat, eddig csak két óránk volt. Van magának fogalma arról, hogy mennyire szükségünk van az idegen nyelv elsajátítására? Az utolsók között kullogunk Európában ezen a téren.
-   El is hiszem. Egyébként én is most tanulok beszélgetni.
-   És milyen nyelven?
-   Magyarul.
-   Ne vicceljen, magyarul?
-  Igen, magyarul. Hazajött a fiam Pestről és azt mondja: Hé, fater! Dobj meg egy ronggyal. Nem vaker a csajnak a sóderem, lóvé nélkül hiába dekkolok vele a tivornyába. Suska nélkül csörögni sem lehet menni.
-   Hacsek! Maga ebből a zagyvaságból tudta, hogy mit akar a fia?
-  Elmondattam vele még egyszer. Azt akarta, adjak neki ezer forintot, mert – tetszik a kislánynak, - de pénz nélkül hiába viszi el szórakozni, táncolni. Látja Sajókám! El vagyunk maradva az anyanyelvünk szép használatától is.
-  Igaza van, Hacsek! Hallotta, hogy már nagyon sok helyen lehet fogni a TV-ben a műholdas adást?
-  Lehet nálunk is, én már a TV betege vagyok. Műhold-kóros lettem. Állandóan azt nézem. Főleg a birkózást. Mikor azok a behemót nagy emberek nekiesnek egymásnak. Már a gyerek is teljesen odáig van érte.
-   És mikor tanul?
-   Hát, ez az! Teljesen megbolondítják őket.
-   Maga a pankrációról beszél, ugye?
-   Lehet, hogy pang. De mi ebben a ráció? Azt nem tudom.
-   Hacsek! Mit szól a bevezetett adórendszerhez?
-  Ne is mondja! A múlt hónap utolsó napján voltam fogorvosnál. Ki akartam húzatni két fogamat.
-   És sikerült?
-  Félig. Amikor kihúzta az orvos az egyik fogamat, azt mondta, hogy a másikat nem tudja kihúzni, mert túllépi az e havi bruttó keresetét, és a másik fogam után már adózna. Menjek vissza másnap, az már elseje.
- Hogy magával mindig történik valami! Mondja csak, maga fizet TEHO-t?
-  Persze, hogy fizetek. Be is perelne, napi 800-at kér a piszok tahója!
- Milyen tahó? Én a TEHO-ról beszélek. A TEHO azt jelenti, hogy településfejlesztési hozzájárulás.
-  Akkor mit urizál? Miért nem magyarul mondja? Én meg azt mondtam, aki segít nekem a telken, Kovács. Elég nekem őt fizetni.
- Az előbb azt mondta, nem akar változni. Szerintem már változott!
-   Talán nem is én változtam, hanem az agyam önállósította magát.
-   Hogyhogy?
-   Ami kevéske ész van benne, felbruttósult!
-  Na, én megyek! Minden jót magának, Hacsek!     
- Vigyázzon Sajókám a jókívánságokkal, nehogy adózni kelljen utána!