Sajó: Alászolgája Hacsek! Mizujs, mizujs?
Hacsek: Alászolgája Sajókám! olyan hideg volt az éjszaka, hogy majd    megfagytam!
Sajó: Még a foga is vacogott? Mert akkor van ám igazán hideg!
Hacsek: Hát azt nem tudom, hogy a fogaim vacogtak-e, vagy sem.
Sajó: Hogyhogy nem tudja?
Hacsek: Azért nem, mert éjszaka kint vannak a pohárban a fürdőszobában.
Sajó: Miért nem a szájában? Jó, hogy nem a WC-ben tartja őket.
Hacsek: Ne gúnyolódjon!  Örüljön, hogy magának jó fogai vannak. Egyébként is jobb lenne, ha segítene kitölteni az adóspapíromat!
Sajó: Töltse ki magának a Tocsik Márta!
Hacsek: Isten őrizz! Akkor engem is citálhatnának a rendőrségre.
Sajó: Nem is ártana magának egy kis kihallgatás! Bevallana mindent, még a legféltettebb titkait is!
Hacsek: Ne kívánjon nekem rosszat! Elég volt az éjszakát átvirrasztanom.
Sajó: Miért kellett átvirrasztania?
Hacsek: Azért, mert azt álmodtam, hogy mozdony vagyok.
Sajó: És azt mondta, hogy csihuhuhu-csihuhuhu?
Hacsek: Nem! Azt mondogattam, hogy Tocsik-huhu, Tocsik-huhu.
Sajó: Jó, jó. Ne huhogjon itt nekem! Bagoly maga? Még csak nem is varjú.
Hacsek: Pedig legszívesebben most kárognék, hogy kár, kár volt magával találkoznom. Ó, de
sokszor elhatároztam, hogy nem állok szóba magával!
Sajó: Na, ne mondja! Ezt én szoktam inkább mondani magának, amikor olyan sok hülyeséget beszél és már torkig vagyok!
Hacsek: Jó. Belátom, hogy most kivételesen igaza van.
Sajó: Örülök, hogy belátja. Nos, mit szól az idei nyárhoz?
Hacsek: A nyárhoz nem tudok szólni, mert az idén nem volt. Már arra is gondoltam, hogy ott fenn kitalálták, csak azok élvezhetik a nyár melegét, akik fizetnek is érte. Biztosan erre is van valamilyen verziójuk.
Sajó: Ne beszéljen már megint hülyeséget! Legalább a napsütés politikamentes. Mindenkire egyformán süt a nap.
Hacsek: Az nem olyan biztos.
Sajó: Aztán miért nem, nagyokos?
Hacsek: Itt van például az én szomszédom. Napelemes házat építtetett. De azt nem árulta el, hogy honnan volt rá annyi pénze!
Sajó: Hacsek! Már megint irigykedik!
Hacsek: Dehogy irigykedem Sajókám! Látná csak, hogy milyen ház! Tisztességes ember nem tud olyan házat építeni. Meggyőződésem, hogy csalt, lopott, hazudott!
Sajó: Aztán maga ezt, honnan tudja? Ez rágalmazás! Be is tudja bizonyítani? Mondom, hogy irigy maga egy kicsit.
Hacsek: Nem. De minek bizonyítsam be, én fogtam a slag végét, amikor a vasútnál csapoltuk a benzint.
Sajó: Szent Isten, Hacsek! Akkor maga bűnrészessé vált ezzel a tettel, bűntársa lett a szomszédjának! A következményekre nem gondolt?
Hacsek:  Akkor nem gondoltam én másra csak arra, hogy nekem ebből mennyi hasznom származik.
Sajó: Hogy lehet valaki ennyire felelőtlen? Na és mennyi haszna származott, ha már idejutott, hogy ilyen dolgot csinál?
Hacsek: Mennyi? Csak annyi, hogy megtarthattam a slagot. Egy fillért sem adott az a mocsok. Sőt, azt mondta, ha eljár a szám, akkor kibelez. Most aztán kussolok is nagyon.
Sajó: Az embernek eszébe sem jutna, hogy maga ilyen slamasztikába keveredik. Mindig olyan szerénynek ismertem, mint aki kettőig sem tud számolni. De hagyjuk ezt, nyugodjon meg! Beszéljünk valami másról! A nyáron, szóval, júliust írtak akkor, amikor kirándulni voltunk.  Képzelje el, eltévedtünk. Pest megyei látogatáson voltunk és Sárin keresztül mentünk Bugyiba.
Hacsek: Mit csináltak?
Sajó: Sárin keresztül mentünk Bugyiba. Mit nem ért ezen?
Hacsek: Hát Sajókám az igazat megvallva én is voltam kirándulni az erdőben, de én fordítva mentem úgy látszik.
Sajó: Hogyhogy fordítva?
Hacsek: Úgy, hogy Sárival voltam és én bugyin keresztül mentem Sáriba.
Sajó: Már megint nem lehet magával komolyan beszélni.
Hacsek: Sajókám, magán az Isten sem igazodik el. Egyszer az a baj, hogy komolyan beszélek, máskor meg, hogy hülyeségeket mondok. Egyébként is beteg vagyok.
Sajó: Mi baja van? Most majd sajnáltatja magát, de azért csak mondja.
Hacsek: Voltam orvosnál, egy idősebb doktor vizsgált meg és azt mondta, hogy na Hacsek úr, van egy kis gyomorfekélyünk úgy látszik. Mondom neki, hogy ne mondja doktor úr, magának is?
Sajó: Mondja Hacsek, most jól érzi magát? Az agyát nem vizsgálták meg? Mert szerintem ott is vannak problémák bőven!
Hacsek: Azt nem vizsgálták meg, de megint nem tudtam aludni. Képzelje, hogy éjszaka kettő órakor csengetnek, kimegyek, hogy megnézzem, ki az, erre rám ordít egy hang a sötétből: Pénzt, vagy életet! Én félálomból felkeltve bekiabálok az asszonynak: Életem, téged keresnek!
Sajó: Hacsek! Ha maga nem lenne, esküszöm, hogy ki kellene találni.
Hacsek: Erről jut eszembe a kitalálásról. Jön a karácsony. Még nem vettem a családomnak semmit. Maga már túl van az ajándékozáson? Adjon valami jó ötletet!
Sajó: Ötletet? Valóban én már megvettem az ajándékot a családnak. Most attól függ az ötlet, hogy mennyi pénze van.
Hacsek: Nincs egy fillérem sem.
Sajó: Akkor hogyan akarja a feleségét megajándékozni, mivel szerez neki örömet?
Hacsek: Tudja mivel? Azzal, hogy megengedem, amikor lefeküdtünk, a lábát odadughatja az én lábamhoz.
Sajó: Idefigyelj te piszok disznó! Hát csak ezt érdemli a te feleséged karácsonykor? Van tebenned egyáltalán érzés, milyen lelked van neked? Nem találok szavakat erre az arcátlanságra!
Hacsek: Hogy van-e bennem érzés? Hát persze, hogy van. Egyébként is éppen tegnap mondta az asszony, legalább egy évben egyszer engedjem odatenni a lábát az enyémhez, mert annyira fázik. Tessék! Most itt van a karácsony, a szeretet ünnepe, most megengedem, mert majd a frász jön rám olyan hideg a lába, amikor hozzámér! Elég azt kibírnom egy évben egyszer is.
Sajó: Most elmegyek, itt hagyom egyedül. Mostanában nem is akarok magával találkozni, vén csirkefogó! Isten legyen magához irgalmas!
Hacsek: Pedig ma egyedül leszek otthon, éppen most akartam meghívni egy kis kan bulira. Velem is alhat, ha akar, csak az ég szerelmére, ne legyen hideg a lába!