(Karcsi és Lajcsi az asztalnál ülnek,  Karcsi lakásán beszélgetnek)
- Karcsi: Na komám, mit szólsz ehhez a gyakran változó időjáráshoz?
- Lajcsi: Ez barátom olyan, mint az én feleségem.
- Karcsi: Hogyhogy?
- Lajcsi: Hát ő is gyakran változik, már úgy értem, hogy amikor hazamegyek a kocsmából. Egyik nap azt mondja, hogy: -Na, hazataláltál végre –,  a másik nap meg azt mondja, hogy  jaj de jó hogy megjöttél, legalább elmész bevásárolni!
- Karcsi: Este mész bevásárolni?
- Lajcsi. Á, dehogy este, délelőtt.
- Karcsi: Már reggel a kocsmával kezded a napot?
- Lajcsi. Ó, azt nem lehet korán kezdeni.
- Karcsi: Egyébként hogy vagytok?
- Lajcsi: Ha mindig a feleségemé az utolsó szó, akkor ragyogóan.
- Karcsi: Nem gondoltam, hogy papucs lesz belőled!
- Lajcsi: Már az lekerült rólam, zoknit csinált belőlem az asszony. Tudod? Agyilag zokni! Nem merek ellenkezni vele, mindjárt kitör a balhé!
- Karcsi: Na hallod? Nem semmi a te házasságod.
Lajcsi: Hát az nem. Most te mesélj! Ti hogy vagytok?
- Karcsi: Mi aránylag jól vagyunk, persze viták vannak nálunk is, de tudjuk kezelni, meg kell tanulni, hogy mikor kell kussolni!
- Lajcsi: Megpróbáltam én is a kussolást, akkor meg az volt a baj, hogy mi az,  megnémultál? Így aztán most az van, amit már elsoroltam.
- Karcsi (az órájára néz): Nem tudod, hogy hol van Jancsi? Már egy fél órával ezelőtt itt kellett volna lennie! Legalább is úgy beszéltem meg vele.
- Lajcsi: Hát ő nem a pontosságáról híres. Úgy tudom, hogy új barátnője van, majd kikérdezzük.
- Karcsi: Igen, én is hallottam, úgy váltogatja, mint más ember a fehérneműt.
- Lajcsi: Köztünk szólva, nem tudom, hogy mit esznek rajta a nők?
- Karcsi: Csak van benne valami, ami vonzóvá teszi a nőknél!
- Lajcsi: Az biztos, hogy nem az eszéért szeretik! Kétszer állt sorba, amikor az észt osztogatták!
- Karcsi: De harmadszor már nem ment oda, pedig nem ártott volna! Szerintem a szövegéért szeretik. Vicces, jó pofa. Viszont néha olyanokat mond, hogy a kutyák is megvesznének tőle! De azért jó cimboránk.
- Lajcsi: Lehet, hogy igazad van. Nem búvalbélelt, az biztos és ez tetszhet a nőknek.
- Jancsi (be):  Szerbusztok!
- Karcsi: Halleluja! Már félórája várunk.
- Jancsi: Kimaradt egy busz és gyalog jöttem. Tudjátok, hogy mi vagyunk a csikok?
- (Karcsi és Lajcsi egyszerre): Milyen csikok?
- Jancsi: Olyan csikok, hogy mindhármunk neve csikban végződik, nem? Kar-csi, Laj-csi, Jan-csi.
- Lajcsi: Nem mondom, sok eszed van, mi erre nem is gondoltunk.
- Jancsi: Azért vagyok köztetek, hogy helyettetek is gondolkodjak.
- Karcsi: (súgva Lajcsinak: Elég baj az. ) Jól van, jól van. Na és, hogy ityeg a fityeg?
- Lajcsi: Hallom, hogy új barátnőd van.
- Jancsi: Először Karcsinak válaszolok: ityeg is, meg fityeg is.
Valóban van új barátnőm, de még csak két hete. Hogy ti milyen értesültek vagytok! A Marit kénytelen voltam elküldeni, mert nem tetszett neki, hogy én más nőket is megnézek. De ezzel is baj van! Hozni akarja az anyját! Már volt is nálunk, de még csak látogatóban.  Olyan csúnya, hogyha bemenne az óvodába, a gyerekek megállnának a fejlődésben! A szomszéd öregasszony hozzá képest szépségkirálynő!
- Karcsi: Na, hallod, nem irigyellek.
- Lajcsi: Azt hiszem, hogy akkor ő sem sokáig marad nálad.
- Jancsi: Még azért várok egy kicsit, hátha megoldódik a helyzet.
- Karcsi: Jó. Beszéljünk másról. Tegnap voltam az orvosnál, nagyon fájt a torkom, a mandulám ramaty állapotban van.
- Jancsi: Én is voltam, de engem az ellenkező irányban vizsgáltak.
- Lajcsi: Hogyhogy?
- Jancsi: Úgy, hogy prosztata és aranyér vizsgálaton voltam! De rendben van  minden, csak szedni kell a gyógyszereket. A fogászaton is voltam, mert ráléptem a fogsoromra. Az ágy mellé tettem egy pohárba, amikor reggel felkeltem, a papucs helyett arra léptem.
- Lajcsi: Üdv a klubban! Nekem is gondom van a prosztatámmal. Szedem én is a bogyókat. Idefigyelj Jancsi! Miért haragszik rád a Pálinkás Pista?
- Karcsi: Erre én is kíváncsi vagyok.
- Jancsi: Ó, ez megér egy misét. Már az elég régen volt, csak Pista nem tudja elfelejteni! Szóval én mindig megiszok reggelire egy nagy pohár tejet. A Bódog Bandi cimborámmal elmentünk egy kicsit körülnézni a kertek végében. Volt ott egy nagy cseresznyefa felmásztunk, hogy jót cseresznyézzünk. Elég az hozzá, hogy amint ott cseresznyézünk, a fa alatt megjelent Pista, egy nagy furkós bottal. És azt mondja: Hogy én innen addig el nem megyek, míg le nem jöttök a fáról, tolvaj csibészek!
Azzal valóban leült a fa alá. De nem ez volt a baj.
- (Karcsi és Lajcsi, szinte egyszerre kérdezték): Hát akkor mi?
- Jancsi: Mi nem gondoltuk, hogy az övéké. A baj az volt, hogy ez a cseresznye, - tudjátok, a korai – nincs barátságban az ember emésztőrendszerével, és ránk jött a has mars. Tejre, cseresznyét, - erre nem gondoltunk! -  hiszen Bandi meg tejeskávét ivott! - Mit csináljunk, mit csináljunk? Ugye ami bemegy, annak ki is kell jönni! Le nem mehettünk, így ott végeztük el a dolgunkat a fán! Nem akarom részletezni, volt gyerekszobám...
- (Karcsi közbevág, majd gúnyosan): Igen és hol? De Isten őrizz, hogy részletezd!
- Jancsi: A disznóól mellett, a pajtában.
- Lajcsi (halkan): Meg is látszik. Mondd már, hogy mi lett a vége?
- Jancsi: Az, hogy Pista éppen akkor nézett fel a fára, amikor már letolt nadrággal akcióztunk, majd hanyatt-homlok menekült a bunkósbotot is eldobta mérgében. Mi meg szépen a tiszta oldalán lemásztunk a fáról. Ennyi a történet, ezt nem tudja elfelejteni az a Pista. A tanulság: Tejre, vagy tejeskávéra ne egyetek cseresznyét! Okuljatok ti is a a mi esetünkből.
- Karcsi: Igen, jó hogy elmondtad és így okolunk mindannyian.
- Lajcsi: Nekem most már mennem kell, vár az asszony, szerbusztok.
- Karcsi: Szerbusz.
- Jancsi: Megyek én is engem meg vár a barátnőm, remélem, hogy az anyja nélkül! Szerbusz.
- Karcsi: Szerbusz.

Nyírbogdány, 2016. augusztus 12.