A ’90-es választásokon, egy aprócska kis falu polgármesterének választották Danit. A 40-es évei elején járó férfi igazi lendülettel látott neki a falucska politikai és egyéb téren való rendbetételéhez.
  Kis kackiás bajusza alatt szinte látni lehetett az örök vidámságát, szemeiből jóindulat, becsületesség és őszinteség sugárzott. Nem magyarkodó, hanem szívéből-lelkéből jobb oldali, nemzeti érzelmű ember volt, aki a hazájáért, vagy azokért, akiket szeretett, - akár egy jó barátért is - egyetlen szóra, gondolkodás nélkül adja az életét.
  Hanem Daninak volt egy nagy hibája. Igencsak rasszista volt, emellett szívből utálta a kommunista rendszert és annak minden kiszolgálóját. Rendkívüli tájékozottságát ismerve tudtuk, hogy e kategóriába sorolja a Fideszt és Szdsz-t is, mert kiderítette már akkortájt, hogy közülük ki volt III/III-as besúgó, és a kommunista rendszert kiszolgáló, ilyen-olyan tisztségeket betöltő, volt KISZ-es vagy MSZMP-s.
  A ’94-es választások okot is adtak ellenszenvére, mert falucskájában sok volt a baloldali. Az ott élő, nem éppen tisztességesen dolgozó romák hathatós „segítsége” révén, ezért ismét a bal oldal vette át a hatalmat országosan, és kis falucskájában is. Hiába volt bizonyítékokkal alátámasztott a választási csalás – ahogy lenni szokott – a „fellebbezésnek”, kivizsgálásnak nem lett eredménye. Dani pedig egyenessége, becsületessége okán bizony nem tudott ebbe beletörődni.
  Elkeseredettségében felkeresett a megye székhelyén lévő irodámban, hogy szíve és lelke bánatát  - férfi létére - sírva-ríva nekem kiöntse.
 Érkezésekor éppen egy újságíró iskolánkba jelentkezővel beszélgettem. Dani végighallgatta a beszélgetést, majd annak távozását követően kérte, adjak neki is egy jelentkezési lapot, ő is beiratkozik az újságíró iskolába, mert bánatát barátok között könnyebben viseli majd. A felesége rábízta a havi befizetendő rezsi költségek csekkjeit, de inkább a tandíjat fizeti ki.
  Teltek a napok, arról nem szólt a fáma, hogy otthon a csekkek befizetésének „elmulasztása miatt” milyen családi perpatvar lett, de lényeg, hogy Dani lelkiismeretesen járt az újságíró iskolába.
  Elérkezett a gyakorlati idő, emiatt Budapesten, a TV ötös stúdiójában kellett látogatást tenni. Tájékoztattuk a hallgatókat, ám Dani erről hallani sem akart. Azt mondta, őt ha felkötik, akkor sem megy a TV-hez, mert az kommunisták székhelye. Kértem, könyörögtem, fenyegetőztem, hogy e gyakorlat nélkül nincs vizsga, de hajthatatlan volt. Tudtam, hogy Dani nagyon tisztel és szeret engem, bármit kérhetek, mint a világon a leghűségesebb jóbarát, nekem és értem azt megteszi, ezért cselhez folyamodtam.
  Mondtam neki, hogy nem sikerült buszt keríteni, kocsikkal kell mennünk, szükség van az ő kocsijára is, nélküle néhányan nem tudnak a gyakorlaton részt venni. Emiatt, és csakis emiatt és szívhez szóló könyörgésem miatt beleegyezett, hogy kocsijával négy embert elvisz, de ő semmi áron be nem megy az épületbe. Úgy intéztem, hogy egyik utasa én legyek. Nem sejtettem előre, hogy mit vállalok  ezzel!
folyt.köv.