Épp csak elindultunk, amikor Dani dühöngve, felháborodva kezdte a nem éppen finom megjegyzéseit elénk tárni. Hogy Ő magyar emberként már nem is Magyarországon jár, mert minden egyes reklámtábla idegen nyelven pózol, ő kikéri ezt magának… Mindezt 280 kilométeren keresztül hallgattuk, mert az úton haladva, mindkét oldalon sorakoztak az ilyen-olyan cégek hatalmas hirdetőtáblái.
  Megkönnyebbülés volt, hogy megérkeztünk a TV stúdióhoz, de ekkor lett csak nagy felháborodás az erősen MIÉP-es érzelmű Dani részéről, hogy őt így becsaptuk, átvertük, mert kiderült, hogy a stúdió egy volt zsinagóga. Másfél órás könyörgés következett. Győzködtem, minden lehető érvet felsorakoztatva, hogy „legalább megnézed, hogy néz ki belülről” egy zsinagóga. Mivel az út elég hosszú volt, a természet megkövetelte, amit meg kell, és más hely erre a célra nem volt a közelben, végül Dani közölte velünk:
-   Bemegyek, és megkeresem a mellékhelyiséget. Ott leülök, és megvárom, amíg vége lesz az oktatásnak. (Ami egyébként egész napos volt.) Ott megtaláltok. -
   Fellélegezve beléptünk az épületbe, de jött az újabb sokk. Dani szeme ugyanis a bejárati ajtó mellett elhelyezett hirdetőtáblára esett, amin nagy betűkkel közölték a látogatókkal, hogy a vendégük lesz  Fodor Gábor, vagyis „Gabriella”, és néhány SZDSZ-es politikus. Hősünk pedig szívből utálta e párt szinte valamennyi képviselőjét.
   Mi, valamennyien fogtuk a fejünket, hogy ezt most hogyan oldjuk meg, mert ha akartuk volna, akkor sem tudjuk így összerakni a látottakat, és nem mossa le rólunk a Jó Isten sem, hogy nem készakarva bosszantottuk így Danit. Ő pedig káromkodva (pedig amúgy ez nem volt szokása), dühöngve elindult a mellékhelyiség irányába. Tudtuk, hogy oda bezárkózva beváltja ígéretét, és a hazaútig onnan ki sem jön.
  Ám a korábbiaknál cifrább káromkodás hallatszott a mellékhelyiség irányából. Rohantunk megnézni, mi történhetett. Látjuk ám, hogy Dani áll a WC ajtaja előtt, remegve, a dühtől leizzadva. Amikor az ajtóra néztünk, rájöttünk barátunk rosszul létének okára. Az ajtókat ugyanis római számokkal látták el, és a férfi mellékhelyiség száma III/III volt.

   Sok éve történt mindez, de talán még a mai napig sem mosta le rólunk az idő azt, hogy mindez véletlen volt, és nem Dani elleni „merénylet”.