Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Irodalom

János
János képe

Takács Bobi

Rovatok: 
Irodalom

    Amikor iskolába mentünk mindig megálltunk a ház előtt és megcsodáltuk a hatalmas fekete kutyát. Nagyon szép volt, a fehér folttal a nyakán!  Ritkán ugatott. Bobi nagyon okos volt. Sok mindenre be lett tanítva.

M. Laurens
M. Laurens képe

Jó kutya

Rovatok: 
Irodalom

  Az ajtó nyikorgására felriadt, és gyengülő látásával már csak mosódott foltokat látott. Megpróbált lábra állni, de legyengült, hidegtől merev izmai nem engedelmeskedtek. Érezte, hogy felemelik testét a nyári konyha csontkeményre fagyott, döngölt agyagpadlójáról. Jó illatú kéz volt, emlékeztette valamire, ami nagyon rég volt. A kéz meleg takaróba burkolta és gyengéden felemelte. 

Marika Lovász
Marika Lovász képe

Szilánkszúrás

Rovatok: 
Irodalom
      Immáron harminc éve házasságban élek, de még mindig félek, még mindig nem tudom ki, vagy kik vettek el az életemből harminc évet, és töltötték meg fiatalságomat kínos keserűséggel, kínos lelki, és igen!... fizikai fájdalommal.
Rácz Endre
Rácz Endre képe

Az utolsó Barát

Rovatok: 
Irodalom

   Sárrét, így hívták régen e vidéket, ahol most élek, ahol mindig is éltem. A mai tirke-tarka látványt nyújtó szántóföldek, a kéklő sóvirág, gólyahír és szamártövis borította legelők helyén egykor nádtenger állott, melyet lápos, mocsaras ingovány tartott a tenyerén.

szeda2
szeda2 képe

Jó étvágyat!

Rovatok: 
Irodalom

     Nagy családból származom, tizedik gyerekként jöttem a világra,fél árván. Édesapám addigra, sajnos meghalt. A testvéreim és én közöttem nagy korkülönbség van, túlnyomó részt nem velük nőttem fel. Abban az időben édesanyámmal sok időt ketten töltöttünk, mivel a testvéreim már más utakon jártak. Ki családos volt, ki még kereste a párját, keveset voltak otthon.

Marika Lovász
Marika Lovász képe

Nyugdíjasnapok

Rovatok: 
Irodalom

 Nagyon szeretek újra szülőfalumban Bakonycsernyén élni. Bevallom, soha nem gondoltam arra, hogy egyszer eljön, eljöhet még az a változás életemben, ami azt hozza el, hogy hazaköltözöm.

Rovatok: 
Irodalom


Egy márciusi reggelen hangos kelepelésre ébredtek a malomház lakói.
-Hallod ezt Molnárka? Itt vannak a gólyák! Kiáltott örömmel Gombócka és kiszaladt az udvarra.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

András bojtár

Rovatok: 
Irodalom

A pásztorkunyhóból nézve a hold olyan volt, mintha a kútágas tetején ülne, elfoglalva az öreg sas helyét, aki ott szokott ülni, kémlelve a végtelen rónaságot.

Marika Lovász
Marika Lovász képe

CA... A boldogság kék madara

Rovatok: 
Irodalom

Ők ebben az évben gyökeret vertek a szívembe, olyan erővel, ahogyan csak a gyökér képes. Már orkán sem tudná kitépni belőlem őket. Minden rájuk emlékeztet.

Marika Lovász
Marika Lovász képe

Vártalak... Várlak

Rovatok: 
Irodalom
- Láttam, hogy itt voltál, és nem jöttél be
- Nem hívtál!
- Pedig vártalak
- Én is !
- Elmenjek érted?
- Tényleg?
- Persze, mindjárt ott vagyok...
Rácz Endre
Rácz Endre képe

Otthon

Rovatok: 
Irodalom

A tavaszi napfény éltető melege mindent és mindenkit életre hívva ragyogott le az égről. Az emberek már nem érezték jól magukat csöndes házaikban, s a virágoknak is terhes volt már a föld védelmező ölelése.

Marika Lovász
Marika Lovász képe

Tegnapok... Holnapok... Ma

Rovatok: 
Irodalom

Boriskának

Tegnapok voltak,
A ma, van.
Holnap lesz, ha lesz.
Mivel a tegnap már elmúlt, és a holnap lesz, ha lesz,
Ezért én a mának élek.
Minden elkövetkező napom, a ma lesz.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A vándordeák

Rovatok: 
Irodalom

Karácsonyhoz közeledett az idő. A tél fagya mélyen vájta bele magát a szikes földbe, és a szelekben mintegy cinkosra találva, suhant végig Debrecen és ’Újváros között. A táj fehéren terült el, s a fák, mint fehér óriások álltak őrt rajta. A végtelenséget erdők törték meg, amelyből kíváncsi őzszemek tekintettek ki néha.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A világvége

Rovatok: 
Irodalom

Sanyika borús képpel ballagott a József Attila utcán. Mikor odaért az utca szegletében lévő kisházhoz, ami keresztapja háza volt, most még csak be se nézett. Gondjaiban elmerülve csak ment és ment.
Keresztapja most is, mint mindig ilyenkor, kint ült a ház előtti kis padon, ahogy ő nevezte, pletykapadon.

Marika Lovász
Marika Lovász képe

Nem ugyanaz

Rovatok: 
Irodalom

Emlékszel még? Erélyesen rám szóltál:
      - Te nem érted? Nem érted, hogy most hallgassál? Nem érted mit érzek? Elveszítettem akit olyan nagyon nehezen kaptam meg, akiben örömködhettem, akiben gyönyörködhettem, akire annyira büszke lehettem. 

Marika Lovász
Marika Lovász képe

Víg özvegység

Rovatok: 
Irodalom

Amúgy már megkaptam: te egy víg özvegy vagy!. Mászkálgatsz a világban, gondtalanul, láthatóan, problémáknak nyoma sincs nálad. Imént dőzsöltél Amerikában, aztán ha meg otthon vagy, folyton - folyvást utazgatsz ide-oda. Jól élsz. Mit akarsz?

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A világ-közepe

Rovatok: 
Irodalom

A sűrű náddal borított tájon, amit sokan csak úgy hívtak, hogy a ”világvége”, egy öreg, szikkadt arcú férfi tolta ladikját, hosszú fűzfaággal a hínáros vízen.

szeda2
szeda2 képe

Csak egy hópehely

Rovatok: 
Irodalom

 Kinézve az ablakon, fantasztikus látvány tárul elém. A hó födte táj, zúzmarás ágak, csend, nyugalom. A súlyos hópelyhek huppanását hallgatom. Hátunk mögött hagyva a jót, s a rosszat. Minden, mi a múlt, hátunk mögé vetjük és ha tudjuk, feledjük.
Orrunkban a fenyő illatával, a szánkban még a sültek, a bejgli, a pezsgő lágy ízével.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A kovácsmester ménese

Rovatok: 
Irodalom

— Hát az úgy volt… – folytatta a mesélést az öreg Sándor, miközben a gyerekek még mindig a disznótoros történeten kuncogtak, amit épp az előbb hagyott abba. Szavait közelgő felesége hangja törte meg, aki egy vendéget invitált:
— No, csak kerüljön beljebb, ott van Sándor a műhelybe.

Oldalak