Van valaki, aki nemcsak lencséjén keresztül látja a világot, hanem szívén át is. Egy természetfotós, aki nem csupán a fényt és az árnyékot ragadja meg, hanem a pillanat lelkét. Munkái nem csupán képek - hanem dalok, suttogások, lélegző történetek a természetből.
|
E szavakkal szeretném kifejezni hálámat a barátságodért, amelyet önzetlenül adtál számomra, s ez a mai világban nagyon ritka kincs. Megőrzöm szívemben örökre, ígérem. Köszönöm, hogy megosztottad velem alkotásaidon keresztül világlátásodat, a gondolataidat, és legfőképpen, hogy verseimhez ajándékoztad a természet szépségét megragadó, lélekkel teli fotóidat.
|
Egy kis faluban, a patak partján, állt egy öreg, széles lombú fűzfa. Az ágai olyan hosszúak voltak, hogy ha a szél meglebbentette őket, úgy tűnt, mintha meg akarná ölelni a világot. A fa alatt egy pad állt, amin minden délután ott ült egy idős hölgy. Fehér kendőt viselt, és mindig egy könyvet tartott az ölében, de ritkán olvasott belőle.
|
A madarak az erdő szívének dobbanásai, apró, tollas ritmusok, melyek átszelik reptükben a fák zöld rengetegét. Gyakran sétálok az erdőn, figyelve minden mozdulatukat, hangjukat, hátha felismerem, ki annak gazdája. Hajnalban, mikor a nap felkelő sugarai átszűrődnek a lombkoronán, hangjuk ébreszti az alvó tájat, olyan, mintha láthatatlan ujjak pengetnék a levelek hárfáját.
|
A Tisza víztükrére lassan ráesteledik, a nap aranyhídján a hullámok ezüstszürkére váltanak. A folyó felszíne, mint egy hatalmas, sötétlő selyemkendő, megnyugszik a napközbeni hullámok tánca után.
|
Ültem a parton, néztem a vizet, s közben a Hold ezüst útja hidat épített két szív között. Ahogy a sötétség bársonyos leple ráterült a tájra, a Hold, mint egy égi ezüstpénz, lassan kibukott a felhők mögül. Fénye hűvös és tiszta, megfestette a földet, mintha egy álom suhintott volna végig a csillogó bokrokon, s fákon.
|
Mélyen a smaragdzöld lombkoronák árnyékában, ahol a napfény csak szűrt, aranyló foltokban érintette a mohával borított talajt, élt egy remete. Nem emberi számkivetett volt ő, hanem a természet megtestesülése emberi formában. Szívében az erdő lüktetett, ereiben a patakok vize csörgedezett, és tekintetében a százéves fák bölcsessége tükröződött.
|
Kisördög, a fekete kiscica, mindig csintalan volt. Egy este, amikor a ház elcsendesedett, úgy döntött, hogy felfedezi a konyhát. Mancsait nesztelenül rakosgatta, szemei sárga lámpásként világítottak a sötétben.
|
A nyári nap aranyló ecsetvonásokkal festette a tájat, a földút pedig, mint egy szürke szalag, kanyargott a zöldellő mezők között a noszlopi szőlőhegy felé.
|
Már éppen alkonyodott a Hargita lankáin, a nap úgy festett, mint egy túlérett paradicsom, amit valaki véletlenül a hegytetőre ejtett. Az Öreg Székely éppen a tornácán üldögélt, a kedvenc, repedezett faszékében. A keze ügyében ott pihent a büszkesége: egy hatalmas, hasas boroskancsó. Nem ám akármilyen kancsó volt ez!
|
A szarvasbőgés éjszakája nem csupán egy időszak a kalendáriumban, hanem egy mélyen a természet szívébe vésett, ősi rítus. Ahogy a nap bíborpalástja lassan lehull a horizontról, és a csillagok ezüstszemei kinyílnak a bársonyos égbolton, s én közben halkan az éjszaka hangjaira fülelve ülök a tó feletti dombtetőn található kis házunk teraszán.
|
A nádas lágyan ringott a szélben, mintha egy titkos dallamra táncolna. A naplemente aranyló fénye átszűrődött a sűrű szárakon, megfestve a vizet ezernyi csillogó szilánkkal.
|
14 éves voltam, abban a korban, amikor már felnőttnek képzeltem magam, azt hittem, mindent tudok, mindenre odafigyelek, és minden jó, amit cselekszem. Nem így volt…
|
A csodálatos gyerekkoromat Újpesten töltöttem. Nagyon szerettem ott lakni, a kertvárosban, amely annak idején szinte olyan volt, mintha falun lettünk volna. A feeling teljesen megegyezett a falusi élet érzésével.
|
A húsvét nem csupán a tavasz ébredésének ünnepe, nem csak a barka illata és a friss zöld színek megjelenése. Sokkal mélyebb, sokkal érzelmesebb annál. Ez az időszak a reményé, a megújulásé, és a legfontosabb: a szereteté.
|
Velünk szemben az utcánkban lakott Ili néni, aki meglehetősen szerette az italt. Jószívű teremtés volt Ő, de rengeteg lelki szenvedésen ment keresztül, ezért bánatát az italba fojtotta.
|
Az Élet olyan, mint egy hatalmas, kissé kaotikus bolhapiac. Vannak itt csillogó, új dolgok, amikért azonnal lecsapsz, aztán vannak poros, réginek tűnő kacatok, amikről nem tudod, mire valók, de valamiért mégis megtartod őket.
|
cs 04/03/25
Dáma Lovag Erdő...
A léggömb jóslata. Érdekes hit, vagy jóslat.
Történt, hogy férjemmel együtt a keresztlányunk meghívott Svájcba tanúnak az esküvőjére.
|
Az újságot lapozgattam a parkban egy padon, kerestem benne előző nap megírt cikkemet.
Valami bekerült a látóterembe, először nem is tudtam eldönteni, hogy mi az, de aztán kitisztult a fókuszom, és láttam, hogy egy kéz, görbe ujjakkal fészket formál.
|
Az érces hangú madár minden hajnalban az ablak előtti fán kezdte napüdvözlő énekét.
|