Kérem, hogy ezt az írást ne "tetszikeljétek" Ennek a témája nem olyan, amire a tetszik" gombot meg kell nyomni! Mindezt azért írtam le, mert a szomorúságon, fájdalmon kívül jól látható, milyen országban élünk! Tanulságos! Hozzáfűznivaló lehet, de tetszikelés talán mégsem! 

folytatás...
   Liza lelkében a poklok kínjával másnap bement Csilla rendelőjébe a kolléganőnek bejelenteni, hogy lánya meghalt. Csillának még nem volt önálló prakszisa, ezért egy idősebb orvosnő mellett rendelt. Megnézték a számítógépet, de nem találtak benne semmi nyomot, ami az öngyilkosságra utalt volna. 

Kérem, hogy ezt az írást ne "tetszikeljétek" Ennek a témája nem olyan, amire a tetszik" gombot meg kell nyomni! Mindezt azért írtam le, mert a szomorúságon, fájdalmon kívül jól látható, milyen országban élünk! Tanulságos! Hozzáfűznivaló lehet, de tetszikelés talán mégsem! 

Liza állt az ajtóban némán, döbbenten, rémülten. Képtelen volt felfogni, elhinni, amit hallott. Ez biztosan félreértés, Csilluka másnap reggel wellness hétvégére indul a barátjával. Csak futni ment, ez szokásos esti programja volt.     

Kérem, hogy ezt az írást ne "tetszikeljétek" Ennek a témája nem olyan, amire a tetszik" gombot meg kell nyomni! Mindezt azért írtam le, mert a történet szórol-szóra igaz. A szomorúságon, fájdalmon kívül jól látható, milyen országban élünk! Tanulságos! Hozzáfűznivaló lehet, de tetszikelés talán mégsem! 

Borús nyári nap volt, eső közelgett, mely fullasztó, párás forróságot tolt maga előtt.

  Egy dunántúli kisváros buszmegállójában üldögélek. Az úgynevezett váróterem egy ütött, kopott, minden eresztékében rokkant üvegkalitka. Mocskos ablakait celluxszal ragasztották össze, hogy a repedések mentén szét ne essenek!

A honvéd őrnagy, aki szintén a kis helységben tartózkodott, nagyot nézett, hogy nemes Vadász József nemzetőr százados az ép jobb karjával átöleli a „drótostótot“. Maga is nemes ember volt, és nem értette a pórnéppel, a „jobbágyokkal“ barátkozó nemeseket. 

  Még a „két „cigány“ vígan ropta a táncot társuk hegedű nyekergésére, addig Majni csak szerényen a kerítés tövébe kuporgott. Mikor a „prímás“ abbahagyta a hegedülést, és a három cigánylegény a lőrétől megrészegűlten a Duna partra tántorogva a hídfő melletti fa alá heveredtett, a drótostót is  jobbnak látta elkotródni a kocsma udvaráról. 

    Tavasz van. Minden mi életnek mondható elindul egynyári útján, hogy aztán újra nyugovóra térjen egy hófödte álomban. Tavasz, a mindenség reggele, egyetlen szó csupán, mégis mindent rejt, ami csoda: ébredés, születés, élet.

    Az orvos reggel, már egész korán ért Annáék házához. Sietett megnézni kis betegét, akit éjfél körül hagyott ott, miután sikerült csillapítani láztól égő testének gyötrelmeit. Mikor belépett a kis, állott szagú házba, mindenütt sötét volt, csupán a kislány szobájából szűrődött ki pislákolón a fény.

Ez elég jó tervnek látszott, de először arra volt szükség, hogy valahogy bejussanak Pestre. Együtt semmi esetre sem mehettek, hiszen már az gyanút keltene, ha a drótostót három cigánylegénnyel érkezik. Így Béla egyedül ballagott Pest szűk mellékutcáin, és sokszor még arra is kényszerült, hogy szennyes, ürülékes pocsolyákat kerülgessen, mert akkor még a mellékutcákon bizony nem volt semmilyen csatornázás. 

   A kis városszéli fogadóban már kora hajnalban nagy volt a jövés-menés. Ki-ki végezte a maga megszokott, mindennapos dolgát.

Gödöllőt elhagyta, és, úgy gondolta, legjobb, ha Pest-Budát érintve Komárom felé veszi az útját. Még Vadász századostól tudta, hogy a főváros az ellenség kezén van, és hogy Komárom ugyan tarja magát, de kemény ostromgyűrűvel van körülvéve. Úgy vélekedett, Pest-Budára meg sem próbál bejutni, csak a környéken tanyázó ellenséges alakulatokat figyeli meg, és tovább halad  Felvidék felé.

    Tudod…velem mindig történik valami. Akkor is volt story, amikor Dedike megszületett.

    Vége lett a jó világomnak, amikor elmentél a PIÁR-ba tanulni.

   Emlékszem… Kicsike voltam, Te ültél az ágyam sarkába kuporodva, és meséltél nekem arról, hogyan építesz várat a fából készült építő kockákból.

Vadász százados már pár napja elment Ceglédről, de Béla állandóan a szavain rágódott. Nem volt tanult ember, még írni-olvasni sem tudott, ezért neki igen keveset jelentett az a szó hogy „trónfosztás”.