Reggel az óra ébresztette. Ma is fáradtan ébredt, suhant át a gondolat rajta.
   Nyújtózott, és elnyomott egy feltörni akaró ásítást. Kiszállt az ágyból, de nem érezte a szokásos lendületet testében. Magára húzta futóruháját, és a lépcsőn ment le, nem várta meg a liftet. A park a tavasz zöld színeit, a virágok színes árnyalatait kínálta a felkelő nap arany sugaraival. Vett egy mély levegőt, és először lassan sétálni kezdett, majd fokozatosan gyorsított léptein. Feje tiszta volt, csak a futásra figyelt. Még soha nem érezte ilyen könnyűnek a futást, suhant át a gondolat rajta.
   Lefutott még plusz kettő kört, és visszament a lakásba. Lezuhanyozott, és a ruhásszekrény elé lépett. Valami elegáns, visszafogott ruha kell a mai napra. Az ágyra dobott néhány ruhát, néhányat felmarkolt, a tükör előtt próbálgatta. Sokáig válogatott, mire egy szoknya és egy selyemblúz mellett döntött. Felkapott egy blézert, és a konyhában készített egy kávét, és egy szendvicset. Összepakolta laptopját, táskáját ellenőrizte, és mivel mindent rendben talált, cipőjébe bújt, és becsukta maga mögött az ajtót. Milyen nagyszerűen indul ez a nap, suhant át rajta a gondolat.
   Beült kocsijába, bekapcsolta a rádiót, napszemüvegét felrakta, gyönyörűen sütött a nap. Ez egy fontos nap, és ő készen áll megélni minden pillanatát. Ma az álma valóra válik. Ezért dolgozott, mindent háttérbe szorítva, éveket tanult, tapasztalatokat, pénzt gyűjtött, és már csak a papírokat kell alá írnia. A zene szólt a hangszóróból, mélyen legbelül lelke dallamát vélte hallani. Szárnyaló, zengő, angyali rezdülés, suhant át a gondolat rajta.
   Lassan a háta mögött maradt a város, erdők, rétek, kicsiny falucskákon keresztül közeledik céljához. Egy bekötőútra hajtva szeme elé tárul az álom. A vén fenyőfák védő ölelése, a kis patak csobogó hangja, a felbukkanó épület ablakai, piros cserepei, az eresz alatt megbújó fecskefészek. Ennyi szépség láttán szíve is hevesebben dobog, az álom kapujában alig hiszi el, hogy nem álmodik. Behajt az udvarra, az istállóból a lovak életének zaja hallatszik, fülének milyen kedves ez a zaj, orrában ismerős illatok keverednek. Otthon vagy, suhant át a gondolat rajta.
   Mosolyogva szállt ki az autóból, próbálta izgatottságát elrejteni, de boldogságát nem akarta titkolni. Hamarosan itt gyerekeknek lovastábor lesz, tábortűz, kacagás, állatok, játszás, tanulás és fejlődés. Télen szánkózás, kandalló mellett beszélgetés, városból menekülés a csendbe, a rohanásból pihenésbe. Már várták, aláírta a papírokat, váltottak pár szót, kezet ráztak. Autójukhoz kísérte vendégeit, és visszament a nappaliba. Köszöntötte a vele dolgozó személyzetet, felhúzta lovagló csizmáját, és kiment az istállóba. A hófehér paripa felnyergelve várta, a lovászfiú segített nyeregbe szállnia. A ló fülébe súgott valamit, megveregette a nyakát, és bekapcsolta a sapkát a fején. Ló és lovasa lassú léptekkel hagyta el a birtokot.
   Ez maga a mennyország, suhant át a gondolat rajta.

TM