Vágtatott ló és lovasa. A szabadság könnyű érzése vezette mindkettőt. Amikor a ló elfáradt, lassabb tempóra váltottak, a csend ölelte át a rétet.  Szabad vagyok, suhant át a gondolat rajta.

   Hirtelen hangos kiabálásra lett figyelmes. Egy megvadult, fekete paripa vágtatott feléje, hátán egy tíz év körüli kislány, aki nem tudta megfékezni az elszabadult lovat. Feléjük vágtatott, és a ló közelében hangos parancsszót kiáltott, mire a ló felnyerített és megállt. A lány megkönnyebbülten sóhajtott fel, nem látszott rajta félelem, leugrott a lóról, mosolyogva köszönte meg a segítséget. Éppen bemutatkoztak egymásnak, amikor egy férfi érkezett motorbiciklivel. A kislány apja volt, aki viszont nagyon is ijedt arccal szállt le a motorról. Magához ölelte a lányt, és megköszönte a segítséget. Pillantásuk ekkor találkozott, tekintetük egymásba fonódott. Ismerlek, suhant át a gondolat rajta.

   Első éjszakája a birtokon csodás álmot hozott számára. Végig lovagolt, a természet védőn ölelte, a földanya üdvözölte. Boldogan nyitotta ki szemét, és futóruháját vette magára. Futott az erdő felé vezető ösvényen, élvezte a fű frissen levágott illatát. Csak kicsit néz körül az erdőben, suhant át a gondolat rajta. Sétálni kezdett, figyelte az ébredő természetet, lenyűgözte a zöld szín sokféle árnyalata. Éppen vissza akart fordulni, amikor meglátta a tegnapi férfit. Ő is futott, mosolyogva intett neki, hogy várja meg. Nem akart udvariatlan lenni, de nem is akart találkozni vele. A férfi elkísérte az ösvényig, beszélt magukról, kérdezgette őt is, hagyta a pillanatot, már nem állt ellen. Csak benne akart lenni, itt és most. Mindketten elvesztünk, suhant át a gondolat rajta.

  Ezután nagyon sok időt töltöttek együtt, beindult és sikeres lett a lovastábor, élettel teltek meg a ház falai, az istállóban kis csikók látták meg a napvilágot, emberek pihentek, váltották egymást, lassan vége felé közeledett az ősz. Kedvenc évszaka volt, a színek kavalkádja, a felkészülés ideje a pihenésre, a télre. Most nem érezte az elmúlás érzését, boldogok voltak, ők hárman nagyon megszerették egymást. Hamarosan esküvőre készülnek, téli, lovas szános, karácsonyi meghitt esküvőre. A kislány számolja a napokat, izgatottan várja a nagy napot. Édesanyja meghalt, amikor ő megszületett, és apja nem akart azóta senkit maga mellett. Egyedül őt tudta megszeretni, őt akarja kislányának, és magának.

  Még alig ismerjük egymást, suhant át a gondolat rajta.

TM