v 12/03/23
Kovácsné Lívia
Hull a fehér hó
gyerekeknek nagy öröm
égből ajándék
2023. november 30.
|
v 12/03/23
Kovácsné Lívia
Kell a puha leheletfinom ölelés, pár lágy kedves szó,
egy édes csók, cuppanó, boldogító, bódító!
Kell az összebújás,
a halk suttogás,
az érzéki simogatás.
Kell a vidámság,
a kacagás,
a gondtalan kéz kézbe fogva sétálás.
Kell, hogy boldogok legyünk,
hogy bánatunkat, fájdalmunkat feledjük,
hogy feltételek nélküli együtt legyünk,
|
szo 12/02/23
Kovácsné Lívia
Volt egy nyár,
egy csodálatos nyár,
azt hittük, sosem lesz vége már,
de jött az ősz, és ködfátylát borította ránk,
s mi viszavágytunk a nyárba,
mely felénk két karját kitárta.
Gyere és ölelj édesem újra át,
oly finoman, oly puhán,
mint lágy, nyári szellő érinti hajnalban
a harmatcseppet a még szunnyadó virágok szirmán.
|
szo 12/02/23
Kovácsné Lívia
Ha elcsendesülnek az árnyak,
egyedül sírnak a megvetett ágyak,
s a csillagok ezüst fénye az utat mutatja,
merre menjen a szegény, kivert kutya.
Hideg szél fúj , s a pucérra vetkőzött fák fáznak,
pedig ők szebb napokat láttak!
Ágaikon nincs már egy levélke sem,
mind lesodorta a viharos téli szél,
|
p 12/01/23
Kovácsné Lívia
Veled vagyok minden éjjel,
átölellek szenvedéllyel.
Mint egy szentet,
úgy szeretlek,
tudom, veled örökre boldog lehetek!
Szívem a szíveden,
ez a szerelmes éden,
lüktet a vérem,
szerelmedet kérem,
s te megadod nékem,
itt vagy vélem,
ezt reméltem,
ebben reménykedtem!
|
p 12/01/23
Kovácsné Lívia
Leesett az első hó,
ó, de jó,
örül az öreg szánķó,
hejhó!
Végre neki is jut egy szó,
megmutathatja, milyen csuda jó,
hogy csúszik ma a friss hó.
Unokát szánkózni vitte nagyapó,
csúszott boldogan a vén szánkó!
Az unoka is kacagott,
hejhó,
a szánkó is boldog volt,
ez jó.
Sajnos csak egy délelőtt tartott
|
cs 11/30/23
Kovácsné Lívia
Itt ülök gyötrelmeim között árván,
mondd, gondolsz-e most rám.
Szívemben mély fájdalom,
nincs hangom,
elakadt a szó,
ez a való.
Fáj, hogy elmúlt a nyár,
ma csupán szép emlék már.
Emléke szívembe égett,
ebből élek,
bár nagyon félek,
mit hoz a tél,
szívem megfagy, mint a jég,
s vajon jössz-e még felém,
|
cs 11/30/23
Kovácsné Lívia
Szívembe markol az est,
mely nem rest,
s jön a gyötrő éjszaka,
eltűnt már rég a varázsa,
szól a csend szava!
Ölelő két karod, ha átölel,
minden újra szép,
mint egy csodás álomkép,
újra éled az elszunnyadt vágy,
simogatásod oly puha, lágy.
Izzik a kihunytnak hitt parázs,
pattog tűz, forró lett a levegő,
|
sze 11/29/23
Kovácsné Lívia
Máriapócs a csodatévő, könnyező Madonnáról híres város,
templomtornya látszik már hét határból!
Máriapócson voltam,
a könnyező Madonnához imádkoztam,
két szép szeme rám ragyogott,
tudtam, engem meghallgatott.
Meghallgatást nyert az imám,
érted is imádkoztam világ!
Csodatevő, könnyező Madonna,
mi, akik hiszünk benned,
|
sze 11/29/23
Kovácsné Lívia
Máriapócs és Nagykálló
oly kedves városok szívemnek,
itt ölelhettem meg drága,
kedves barátaimat, ismerőseimet!
Szívüket, lelküket adták nekünk,
minket így láttak vendégül.
Hálás szívvel köszönjük a vendéglátást,
házatokra a Madonnától kértünk áldást.
Szeretetük nem feledjük,
szívünkbe zártuk a nevük.
Drága, kedves barátaink,
|
k 11/28/23
Kovácsné Lívia
Sötét az éj,
vadul fúj a téli szél,
szívem mégis szép tavaszt remél.
Elmúlik majd a tél,
s rügy fakad a fák hegyén.
Te újra jössz felém,
ideülsz csendben mellém.
Átölelsz gyengéden,
szeretettel kedvesem,
itt maradsz örökre már velem.
Elhozod a boldogságom,
amelyre oly régen vágyom.
Én édes szerelmem,
|
k 11/28/23
Kovácsné Lívia
Feltódult lelkemben az emlékek sora,
a sors sokszor volt hozzám mostoha.
Te a fényt hoztad el,
veled lehettem őszinte, igaz szerelemmel.
Veled voltam igazán boldog,
ó, de szép volt!
Bár oly rövid volt az éjjel,
s oly hamar hajnalodott a reggeli ég,
s vége lett, elillant az izzó kéj,
tovatűnt a csodás éj!
Kezedbe kapaszkodtam,
|
h 11/13/23
Kovácsné Lívia
Ha hiányzom neked kedvesem este,
ha forgolódsz, s nem jön álom a szemedre,
ha nincs, ki megsimogassa fáradt testedet,
megnyugtassa háborgó lelkedet,
nézz fel az égre,
én csillagként álmodat vigyázom,
reszkető fényemmel arcodat simogatom,
csókommal jó éjt kívánok.
Ha esik az eső, tudd, én könnyezem,
hisz oly nagyon messze vagy,
|
cs 11/09/23
Kovácsné Lívia
Álmodtam egy gyönyörűszép mesét,
olyan volt, mint egy szerelmes költemény.
Álmomban itt voltál velem,
szenvedélyesen csókoltál engem.
Szerettél és én szerettelek,
szerelemittasan öleltelek.
Miénk volt minden, ami szép,
olyan volt, mint egy álomkép.
Gyönyörű volt az éjszaka,
szerelmünk szárnyalt a magasba.
|
sze 11/08/23
Kovácsné Lívia
Orchideák, csodás orchideák,
szívemnek oly kedves virágok.
Egész évben virágoznak,
nekem boldogságot adnak.
Szívem, lelkem úszik a boldogságban,
mikor a virágok nyílnak szépen, sorban.
Van fehér, bordó, rózsaszín, sárga,
pöttyös és sötétlila,
gyönyörködni bennük öröm naponta.
Gyönyörű szirmaik nevetnek rám,
|
sze 11/08/23
Kovácsné Lívia
Átölelsz engem lágyan, kedvesem,
szerelmünk lángja lobban lelkesen,
érzed a szenvedélyem,
viszonzod az érzésem.
Boldogság sóhaja száll a légben,
szeretlek téged már oly régen.
Nem szűnik a szerelmem,
ha érintesz, nekem már végem!
Csókod íze, mint a méz,
szemed színe megigéz.
Elvarázsolsz még ma is engem,
|
k 11/07/23
Kovácsné Lívia
Este van, megint este,
álmodozó szemmel nézek a sötét fellegekre,
várok egy isteni jelre.
Behunyom a szemem,
és már messzire repít a képzeletem.
Ringat engem egy gitár halk, gyönyörű hangja,
a kedvesem nekem játssza,
dalát nekem dúdolja.
Száll a gitár hangja,
szelek szárnyán messzire száll,
|
k 11/07/23
Kovácsné Lívia
Velem vagy,
akkor is, ha nem akarod,
ha fáradt vagy arra,
hogy átöleljen a két karod!
Velem vagy nappal és éjjel,
bármerre is visz az élet.
Velem vagy itt bent,
bent a szívemben,
mely érted él,
hisz téged oly nagyon szeret.
Velem vagy örökre,
ezen nem változtat már
semmi sem!
2023. november 6.
|
h 11/06/23
Kovácsné Lívia
Jól áll neked minden gyöngysor,
lehet piros, sárga, zöld,
egysoros vagy nyolcsoros,
karkötő és fülbevaló,
mind-mind hozzád való,
és mind-mind neked való.
Illik a ruhádhoz,
legyen a szoknya rövid vagy hosszú,
nagyestélyi vagy sportos fazonú,
lehet sort vagy nadrág,
rajtad csillog, mint a napsugár.
Egy remek ékszergarnitúra
|
h 11/06/23
Kovácsné Lívia
Látszólagos csend, nyugalom,
befelé hulló könnyeimet lassan elfojtom,
apróra tört lelkem darabjait összesöpröm,
a szemétbe öntöm,
Istenemhez könyörgöm.
Nincs vita, rég kész a lista,
ki, mikor és hova.
Adott a gravitáció,
rombol a civilizáció,
jön az invázió,
él a szitkozódó,
az embert próbáló életek vad versengése,
|