Jégcsap csillog az ereszen
és a fák ágain,
január derekán álmodunk,
és száll messze a vágyunk!
Messze még a tavasz,
a tél java még hátra van.
Hideg a hajnal, fázik a táj,
hófehér minden,
dér csillog a fákon,
a bokrokon.
Reszket a bokor,
szél fújja az ágakat,
csilingel a jégcsap,
ahogy összekoccan!

Hideg téli éjszakán
mindenkit betakar
az éj sötétje már,
ő senkit nem vár.
Csak a hó világít fehéren,
mint egy fehér vászonlepel,
a hideg fagyos éjszaka
mindent elnyel!
Köd ereszkedik a tájra,
alig látni, mit rejt a ködpára!
Imát mondok minden emberért,
akit a hideg kint ért!
Január közepe van ma,

Átölelt az esti csönd,
a sötét éjszaka ma újra eljött,
lábaimba egy fájdalmas görcs költözött!
Iszonyú fájdalom,
lépni is alig tudok, és persze aludni nem hagy,
sétálok le és fel, míg kint hideg van és fagy!
A gyógyszer csak egy óra múlva hat,
remélem, a görcsök sorozata, ha lassan is,
de alábbhagy!

Nagy pelyhekben hull a hó,
lesz belőle a földeken puha-pihe takaró!
Sűrűn szállnak a hópelyhek,
egymás kezét fogva halkan énekelnek!
Ámulva nézem ezt a csodát,
mit az ég nekünk most így nyújt át!
Hófehér-tiszta most a táj,
eltakarta a hó a város porát!
Hópihék táncolnak a januári szélben,
olyan ez, mintha benne lennénk

Hull a pelyhes hó
fehér puha takaró -
vetésnek oly jó

Megjött a várt hó
faggyal hideggel széllel -
reszket a világ

Újabb hó jön még
szélvihar hóakadály -
fél a természet

2026. január 8.

TM.

Hull a hó, hull a hó,
nézni bizony csudajó!
Szánkózni viszi az unokát nagyapó,
vidám ének, nevetés,
ha suhan veled a szánkó!
Hull a fehér, puha hó,
belelépni most oly jó.
Hóembert építünk kacagva,
komoly méretű lett
a hóember pocakja!
Fején horpadt piros fazék,
neki bizony ez oly szép.
Orra egy szép nagy sárgarépa,

   Karácsony előtti sorban állás a piacon, a csirkés pultnál, ahol hosszú a sor! Előttem, nálam is sokkal idősebb, apró termetű nénike toporog és szorongatja aprócska erszényét! Ápolt, látszik rajta, jobb napokat is megélt!

Gondolatban
nálad járok,
gondolatban
hozzád vágyok!
Gondolatban
veled hálok,
gondolatban
két karodba bújok!
Gondolatban
forrón csókol a szám,
gondolatban
nem maradsz adósom ám!
Gondolatban
oly boldog vagyok,
gondolatban
a nap ránk ragyog!
Gondolatban
örökre miénk a boldogság,

Tiszafa ágára rigó szállt,
karácsony második napja is eljött már!
Dalol a rigó vidáman,
mellette a kicsi párja,
ki az életét vele járja!
Fészke itt van a tiszafán,
elesége így bőséges ám!
Nem lett idén sem fehér karácsonyunk,
pedig bizony nagyon erre vágytunk.
Hamar eltelt ez az év is,
gyermekeink oly gyorsan felnőnek,

Szikrát szór a csillagszóró,
csilingel a csengő,
gyermekdal száll a légben, zengő!
Karácsony ünnepét várja
kicsi és nagy,
boldogságtól az arcuk
felragyog majd!
Szeretet legnagyobb ajándék,
mit adhatunk,
hát bőven mindenkinek adjunk!

2025. december 12.

TM

Oly gyorsan futnak fölöttünk az évek,
szívünk még szeretne pár boldog évet!
Fájdalom, hogy egyre fogyunk,
pár baráttól idén is búcsúztunk!
Fájdalmunk határtalan,
elvesztésük pótolhatatlan!
A régi barátok nagyon hiányoznak,
remélem, föntről ők minket látnak!
Megöregedtünk és ez a tény,
már megkopott a régi fény!

Elfáradt a nap
sugara nem melegít -
fénye pislákol

November vége
esős napok érkeznek -
jön a hideg tél

2025. november 18.

TM

Ülök egy hófehér habos felhő szélén,
az ég peremén, és lenézek a földre,
könnyem hullik és Ti lent
esőként érzitek, ugye!
Forr a világ, nincs egység,
a háború mindig tart még,
és ki tudja, véget mikor ér?
Ember az embert miért bántja,
magát erősebbnek, okosabbnak miért tartja?
Békét szeretne a legtöbb ember,

Nélküled nem olyan a napfelkelte,
hiányzik a kezed simogató melege.
Nélküled nem olyan szép a világ,
ha nem vagy velem, nem illatozik a virág!
Nélküled üresek a nappalok,
oly árva és elhagyott vagyok.
Nélküled szomorú a naplemente,
fájó, hogy egyedül ér a holdtölte.
Nélküled oly sivár, fájdalmas az este,