v 12/17/23
Kovácsné Lívia
Volt,
hogy azt hittem, mindennek vége,
volt,
amikor úgy éreztem, nem bírom
tovább,
semminek nincs értelme.
Volt,
hogy csalódtam benne,
abban, akiben bíztam ennyire.
Volt,
hogy azt hittem, legyőz a betegség,
nincs tovább, nincs ma emberség!
Volt,
hogy úgy éreztem, feladom,
de az életemhez bizony
|
v 12/17/23
Kovácsné Lívia
Karácsonyt várva
a szívem kitárva.
Kondul a harang,
giling-galang,
misére hív szeretettel,
s én már
a templomban vagyok Istennel!
Templomi csendben imámat suttogom,
szeretteimért imádkozom.
Tömjén füst száll légben,
oly jó megpihenni ebben a csendben.
Szemem könnyektől ázik,
testem a hidegben fázik,
|
k 12/12/23
Kovácsné Lívia
Oly sokat vártam,
annyira kívántam,
hogy újra rám találj,
hogy engem várj,
hogy megölelhesselek,
hogy felhőtlenül veled lehessek!
Oly sokat vártam,
annyira kívántam,
hogy boldog legyél,
hogy szeressél,
hogy szerethesselek,
hogy végre a Te mindened legyek!
|
h 12/11/23
Kovácsné Lívia
Mikor a gondolat találkozik a lehetetlennel,
a vágyad tombolva toporzékol,
és te nem hiszed el,
hogy megtörténhet veled,
a lehetetlent nyújtja az élet neked.
Hihetetlen, de élni kell vele,
mert többször nem lesz lehetőség rá már eleve.
A lehetőséget meg kell ragadni,
nem kell megtagadni,
oly jó hagyni magad elragadtatni,
|
v 12/10/23
Kovácsné Lívia
Álmodj kedvesem,
álmodj kedvesem.
Álmodjuk át együtt az éjszakát,
én várok örökké Terád!
Álmodj kedvesem,
álmodj énvelem,
a mindenem vagy nekem,
szeretlek, édesem!
Álmodjuk át az életet,
hisz kaptunk még rá lehetőséget.
Álmodj kedvesem
minden éjszakát velem!
Te vagy az életem.
Köszönöm, hogy vagy nekem!
|
szo 12/09/23
Kovácsné Lívia
Advent második vasárnapja itt van,
sürgök-forgok már konyhában.
Készülnek a sütemények, finomak,
és nagyon szépek,
melyekkel a családomat ezen
a szép áldott ünnepen meglepem,
őket nagyon szeretem.
Főzöm 78 töltelékkel a töltött káposztát,
frissen a halászlét, a rántott halat,
ami isteni finom falat.
|
szo 12/09/23
Kovácsné Lívia
Görcsöl a lábam,
fáj már minden pont,
megint jön egy újabb hideg front!
Látom, ma sem fogok aludni,
a testem nem hagy nyugodni .
Nézem az égen úszó sötét fellegeket,
mit hoznak esőt, havat vagy viharos szeleket?
Talán megint hull az égből a friss hó,
s a hópihék vidáman táncolva szállnak a légben,
de csuda jó!
|
p 12/08/23
Kovácsné Lívia
Szeretlek kedvesem,
Te vagy a mindenem!
Veled kelek, veled hálok,
veled az égbe szállok!
Minden percben hiányzol,
oly jó, ha a szerelmed átkarol.
Kívánom a szerelmed,
a mézédes csókod,
a kezed bársonyát,
a kedves bókod.
Kívánom veled
a boldog szerelmet!
Nagyon kívánom, kedvesem,
hogy repüljek veled
|
cs 12/07/23
Kovácsné Lívia
Százszor megköszönöm az Istennek,
hogy vagy nekem!
Szebbé tetted az életem!
Minden este érted mondok egy imát,
hogy maradj velem,
míg a testemből elszáll a lelkem!
Szeretlek, míg dobog a szívem,
boldogságom te vagy nekem.
Szeretlek édesem.
2023. december 7.
|
cs 12/07/23
Kovácsné Lívia
Nézem az ablakból a hóesést ma,
átkarol a szíved lüktető sóhaja.
Elmentél,
ígérted, sietsz vissza hozzám,
itt állok és jöttöd várom.
Oly messzire repül a vágy,
gondolatban itt vagy már,
átölel majd féltőn a két karod,
ugye, édesem, Te is akarod?
Verseket olvasunk,
ölelkezve hallgatunk,
|
h 12/04/23
Kovácsné Lívia
Hóha hó, hóha hó,
mindjárt itt a Télapó!
A zsákja dugig teli,
benne sok-sok játék,
sok-sok finom csoki.
Minden gyermek
nagyon várja,
cipőcskéjét tisztán
az ablakba rakja!
|
h 12/04/23
Kovácsné Lívia
Úton van a Mikulás,
szánját húzza Rudolf, a szarvas már.
Mesés ajándékkal megrakva a csodás szán,
Mikulás a hosszú úton vigyáz rá.
Holle anyó megrázta a dunyháját,
elénk tárja a világ csodáját,
fehér hó lepi be a tájat majd,
mikor a Télapó szánjával erre halad!
A kiscipők, csizmák szépen sorban,
mind kirakva az ablakokban!
|
v 12/03/23
Kovácsné Lívia
Hull a fehér hó
gyerekeknek nagy öröm
égből ajándék
2023. november 30.
|
v 12/03/23
Kovácsné Lívia
Kell a puha leheletfinom ölelés, pár lágy kedves szó,
egy édes csók, cuppanó, boldogító, bódító!
Kell az összebújás,
a halk suttogás,
az érzéki simogatás.
Kell a vidámság,
a kacagás,
a gondtalan kéz kézbe fogva sétálás.
Kell, hogy boldogok legyünk,
hogy bánatunkat, fájdalmunkat feledjük,
hogy feltételek nélküli együtt legyünk,
|
szo 12/02/23
Kovácsné Lívia
Volt egy nyár,
egy csodálatos nyár,
azt hittük, sosem lesz vége már,
de jött az ősz, és ködfátylát borította ránk,
s mi viszavágytunk a nyárba,
mely felénk két karját kitárta.
Gyere és ölelj édesem újra át,
oly finoman, oly puhán,
mint lágy, nyári szellő érinti hajnalban
a harmatcseppet a még szunnyadó virágok szirmán.
|
szo 12/02/23
Kovácsné Lívia
Ha elcsendesülnek az árnyak,
egyedül sírnak a megvetett ágyak,
s a csillagok ezüst fénye az utat mutatja,
merre menjen a szegény, kivert kutya.
Hideg szél fúj , s a pucérra vetkőzött fák fáznak,
pedig ők szebb napokat láttak!
Ágaikon nincs már egy levélke sem,
mind lesodorta a viharos téli szél,
|
p 12/01/23
Kovácsné Lívia
Veled vagyok minden éjjel,
átölellek szenvedéllyel.
Mint egy szentet,
úgy szeretlek,
tudom, veled örökre boldog lehetek!
Szívem a szíveden,
ez a szerelmes éden,
lüktet a vérem,
szerelmedet kérem,
s te megadod nékem,
itt vagy vélem,
ezt reméltem,
ebben reménykedtem!
|
p 12/01/23
Kovácsné Lívia
Leesett az első hó,
ó, de jó,
örül az öreg szánķó,
hejhó!
Végre neki is jut egy szó,
megmutathatja, milyen csuda jó,
hogy csúszik ma a friss hó.
Unokát szánkózni vitte nagyapó,
csúszott boldogan a vén szánkó!
Az unoka is kacagott,
hejhó,
a szánkó is boldog volt,
ez jó.
Sajnos csak egy délelőtt tartott
|
cs 11/30/23
Kovácsné Lívia
Itt ülök gyötrelmeim között árván,
mondd, gondolsz-e most rám.
Szívemben mély fájdalom,
nincs hangom,
elakadt a szó,
ez a való.
Fáj, hogy elmúlt a nyár,
ma csupán szép emlék már.
Emléke szívembe égett,
ebből élek,
bár nagyon félek,
mit hoz a tél,
szívem megfagy, mint a jég,
s vajon jössz-e még felém,
|
cs 11/30/23
Kovácsné Lívia
Szívembe markol az est,
mely nem rest,
s jön a gyötrő éjszaka,
eltűnt már rég a varázsa,
szól a csend szava!
Ölelő két karod, ha átölel,
minden újra szép,
mint egy csodás álomkép,
újra éled az elszunnyadt vágy,
simogatásod oly puha, lágy.
Izzik a kihunytnak hitt parázs,
pattog tűz, forró lett a levegő,
|