Egy őszi délután szinte észrevétlenül jött felém
a boldogság,
de én nem figyeltem rá,
s ő ment tovább, meg sem állt!
Majd csendesen elkezdett esni az eső,
nem volt felettem tető,
átölelt az esti csend,
s könnyem is eleredt!
Az őszi eső csendesen esett,
áztatta a fákról lehullott faleveleket!
Egy mókus szaladt át az úton, majd fel, egy öreg platánra,
én néztem kedvesen utána!
Szívem oly szomorú,
lelkem marja a bú,
elsodort az élet tőlem messzire,
testemnek elment minden ereje!
Ősz van és hűvösek az esték már,
tovaszállt a meleg nyár,
elkel a pulcsi és a kiskabát!
Szívemben egy gitár hangja szól,
csendesen, nem vadul,
én halkan dúdolok,
lassan hazaballagok!
Az őszi eső tovább esik,
szívem rád emlékezik,
remélem, látlak még,
remélem, megadja az ég!
2025. október 1.
TM