Kiskertemnek rejtekén, piciny tónak közepén, tavirózsa levelén egy kis zöld levelibéka pihen épp!
Boldogan kuruttyol őkelme, messze száll az éneke!

Béka vagyok, leveli, ki a fiát a nejével neveli,
szúnyogokkal eteti, s e kis tóban az életét boldogságban így éli!

Nincsen gondunk semmire, reméljük a gólya nem jár ma erre!
A gólyától félünk mi, hisz ő a békát megeszi!

Ha időben meglátjuk, a nádasban elbújunk,
így a gólya nem talál ránk, nem leszünk az ebédje már!

Tovább vígan élhetünk, tavirózsa levelén megpihenhetünk!
Szép így ez a békaélet, reméljük, nem ér hamar véget!

2005.július 23.

TM