Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Kovácsné Lívia

Kovácsné Lívia

Eltolódott évszakok

Rovatok: 
Vers

Forró az augusztusi nyár,
pedig volt eső már,
és mégis
sárgulnak, száradnak a levelek fán,
forró a lég,
reszket a forróságtól mind, aki él.
Ember, állat szenved,
úgy érzed, már nincs hová menned,
hová bújj,
a forró hőség mindenhova bejut.
Jó lenne víz közelében lenni, megfürödni,
arcunkról az izzadságcseppeket lemosni,

Kovácsné Lívia

Várlak téged

Rovatok: 
Vers

Minden éjjel téged várlak,
álmaimban mindig látlak!
Várlak téged minden éjjel,
betakarlak csillagfénnyel.
Libben a gyertya lángja,
szívünket hozza lázba.
Perzsel a szerelem lángja,
álmaink netovábbja,
szikra gyúlt, a láng már ég,
a szívünk egy csodás éjt remél.
Minden éjjel várok rád,
úgy bújnék már tehozzád,

Kovácsné Lívia

Csalfa

Rovatok: 
Vers

Ó szerelem, szerelem,
átkozott gyötrelem.
Szerettem egy deli legényt
ifjúságom elején,
beleestem, mint nyúl a gödörbe,
de biz nem lett jó vége.
Forró csókok, édes ígéretek,
neki nem létezett olyan,
mit ne ígért volna meg,
s ráadásul csalfa volt,
több lánnyal randizott.
Hamar kiderült e csélcsap legényről,

Kovácsné Lívia

Szerelemre várva

Rovatok: 
Vers

Ha újra itt leszel,
szívednek mindent megteszek,
boldogságot adok,
felejtsd el a gondot,
hagyd a múltad magad mögött,
nézd a jövőt, a gyönyörűt.
Együtt boldogok vagyunk,
ezt te is jól tudod.
Szeretve szép az élet,
szeressük egymást,
amíg lehet.
Siess hozzám,
hisz úgy várlak,
két karom ölelésre kitárva,

Kovácsné Lívia

Egy kedves barátnak, Valikának

Rovatok: 
Vers

Ragyog a nap felettünk,
ha Te itt vagy mivelünk,
fényed árad felénk,
ide ülsz most mellénk,
szívünk dobban,
egyre jobban,
szeretetet adsz és kapsz,
már nem is kell más vigasz.
Színeidet szavakban osztod,
a neten velünk megosztod.
Szeretünk nagyon téged,
öröm legyen mindig a vendéged,
ezt kívánjuk mi mind néked!

Kovácsné Lívia

Hidd el

Rovatok: 
Vers

Engedd,
hogy hozzád bújjak,
ígérem, nem zavarlak,
hagyd, hogy halljam a szívverésed,
érezzem puha érintésed.
Kérlek, engedd,
hogy szeresselek,
hadd legyek én a mindened.
Hidd el, mindent megteszek,
veled így végre én boldog leszek!
Engedd,
hogy öledbe kucorodjak,
csókkal halmozzam el a szomjas ajkadat.
Engedd,

Kovácsné Lívia

Ki tudja

Rovatok: 
Vers

Én is voltam ifjú, bohó leány,
udvarolt nekem is dalia néhány,
de szívem akkor is csak egyet szeretett,
a többi továbbmehetett!
Nem volt drámai jelenet,
megmondtam őszintén, én kit szeretek!
Életemben oly sok mindent átéltem,
de a bizonytalanságért nem változtattam meg az életem.
Maradtam a régi megszokottnál,

Kovácsné Lívia

Minden percben

Rovatok: 
Vers

Ó, ha itt lennél velem,
rózsám nyílna neked.
Tűzpiros szirma égő láng,
minden percben téged vár.
Ó, ha itt lennél velem,
édes csókommal halmoználak el,
letörölném fáradt homlokod,
neked mindent megadok.
Ó, ha itt lennél velem,
repülnénk a fellegekbe,
felhő hátán kacagnánk,
olyan boldogok volnánk.

Kovácsné Lívia

A csend beszél

Rovatok: 
Vers

Ne mondj semmit,
hallgassuk együtt a csend szavát,
csak ölelj némán át,
simulj érzékin hozzám,
érezzem szíved vágyát.
A csend beszél,
hallgasd, mit mesél,
hogy hiányzol,
ha két karod féltőn nem ölel át,
ha nem hallgathatom
a szíved dobbanását,
kell, hogy érezzelek,
hogy elmondhassam,
mennyire szeretlek.

Kovácsné Lívia

Olyan jó

Rovatok: 
Vers

Olyan jó, mikor átölelsz,
mikor a szád a számon megpihen,
forró csókot adsz énnekem,
izzik a levegő körülöttem.
Olyan jó, mikor átölelsz engem,
egy szerelmes dalt dúdolsz nekem,
lelkemben a vágy felgyúl,
s a szívem ver vadul.
Olyan jó, ha érzem,
lobban a láng,
a szemed íriszén
csillagok gyúlnak már.

Kovácsné Lívia

NEKED

Rovatok: 
Vers

Álmaimban gyakran látlak gitárral a kezedben,
játszol és dúdolsz egy csodálatos dalt nekem.
Hallgatlak,
s könnyem folyik patakként
a keblemre,
s az én szívem úgy fáj érted,
miért nem hajtod a fejed most az ölembe.
Halkan szól a gitár hangja, egyre messzebbről hallom,
s eltűnik a hangod az éjszakában,
már nem hallani a dalod.

Kovácsné Lívia

Zene

Rovatok: 
Vers

Egy csodálatos dal zsong a fülemben,
szabadulni tőle nem tudok sehogy sem.
Egy kedves dal a szerelemről,
mely szívemben él,
lelkem még sok szépet remél.
Egy halk futam a zongorán,
egy csendes dallam a gitár húrján
szívemnek oly kedves emlék,
bár remélem, hallhatom még e csodás zenét.
Egy fülbemászó dallam a hárfa húrjain életre kél,

Kovácsné Lívia

Egy kissé homályos délután

Rovatok: 
Vers

Csendes augusztusi késő délután ülök a lugasban,
s halkan zokogok,
szívemet ellepte egy végtelen szomorúság,
ez bizony a valóság,
könnyeim záporként hullanak,
a lábaimnál egy tócsában megállnak.
Miért e végtelen temetői csend,
hisz a szívem vadul zakatol, élek, még remélek,
de baljós jelek figyelmeztetnek,
nincs minden rendben.

Kovácsné Lívia

Repüljünk

Rovatok: 
Vers

Gyere, gyere
és szeress,
kérlek, kedvesem,
ne légy rest!
Gyere, gyere
és forrón csókolj,
édes szavakkal
suttogva bókolj!
Gyere, gyere és szeress,
mézédes csókokkal dédelgess,
öledbe bújva cirógass,
puha kezeddel simogass.
Gyere, gyere
és repüljünk,
a boldogság repülőszőnyegére felüljünk.

Kovácsné Lívia

Egymásba olvadva (Szürreális mese)

Rovatok: 
Vers

Volt egy csodaszép álmom,
én kitártam a két karom,
mert felém siettél gyorsan
a tejúton,
nekünk a csillagok világítottak,
nem a neon!
Megöleltél, számra forró csókot adtál,
s egy kósza bárányfelhőre magaddal húztál!
A vén hold nevetve ránk kacsintott,
majd elfordult, mint aki semmit sem látott.

Kovácsné Lívia

Ma neked

Rovatok: 
Vers

Felvirradt egy új nap,
új reménnyel,
újra tele sugárzó isteni fénnyel!
Ma talán szebb lesz a világ,
nyílik még ma is mindenkinek sok szép virág,
szívünkben szeretet,
lelkünkben béke,
mosolyogva vidáman nézzünk
a jövőbe.
Ma neked is, nekem is legyen szép a napod,
hát vedd fel ma kedvesem az új kalapod!

Kovácsné Lívia

Ha kínoz a fájdalom

Rovatok: 
Vers

Augusztusban, ha gyötör
az ízületi fájdalom,
borogatást tegyél rá békarokkából,
drága barátom!
Ihatod teának,
jót tesz a gyomortáji nyavajának.
Végy belőle egy kis merőkanállal,
és oszd be egész napra,
meglátod, milyen jó lesz a hatása.
Könnyed, ha hull,
mint az eső, és tengerré nő,
fáj nagyon a térded
és a szíved,

Kovácsné Lívia

Végzetes hiba

Rovatok: 
Vers

Lassan vége a nyárnak,
rég lehullott a virága
az akácnak.
Viharok jönnek, mennek,
és bizony oly sok kárt tesznek.
Ember harcol,
versenyezni akar a természettel,
de mindig alul marad ebben a versenyben.
A természet mindig győz,
hisz nála az Isteni ERŐ!
Annyi kárt tettünk mi EMBEREK,
hogy az mára már felbecsülhetetlen.

Kovácsné Lívia

Reggel

Rovatok: 
Vers

Felkelt a nap,
édes puha meleg sugara
arcomat simogatja.
Oly szép a nyári reggel,
tele reménnyel, szeretettel.
Jólesik testünknek, lelkünknek
a napsugár simogatása.
reggel mindig új reményt ad,
reméljük,
hogy szebb lesz,
jobb lesz,
boldogabb lesz.
Kívánom,
hogy teljesüljön
minden ember vágya itt e földön,

Kovácsné Lívia

Álmodtalak

Rovatok: 
Vers

Szerelmem, mint a fáklya, úgy lobogott,
bár a türelmem egyre fogyott,
te nem jöttél,
én csak álmodtalak,
hiába, az álmok néha becsapnak,
hiú reményekkel áltatnak.
Életem országútján kanosszámat járom,
sokszor úgy érzem, legyőz a fájdalom,
az életben nem lesz rá alkalom,
hogy arcodat láthatom.
Remélem, egyszer mégis megláthatom,

Oldalak