Szívem égő parázsként égeti mellkasom,
hiányod fáj nagyon.
Forró a nyári lég,
kellene egy kis hűsítő szél,
kiszáradt, szomjas a szám,
enyhet csókod ízétől vár.
Nincs hang, a madarak is elbújtak,
a tücsök sem ciripel,
nem bírják ők sem ezt a tikkasztó meleget.
Pődrődik össze a fák levele,
a fű is kiszáradt, sárga,

Mint a lezúduló vízesés, úgy tört ránk a szerelem
és a sóvárgó szenvedély,
mint egy romantikus regény,
mely elárasztotta szívünket,
s a szerelem legyőzte az ész érverveket.
Fedetlen testünk eggyé vált,
minket egy csodás éden várt,
s mint a rügyek a fák ágaival,
öleltél szorosan és vittél magaddal
a felhők közé boldogan.

Álmodtam egy szép mesét,
hogy szerelmed perzsel, éget, mint tűz vörös lángja,
szívem rabul ejtette a szavaid varázsa.
Mint a tiszta vizű, csevegő csermely édes kristálytiszta vizét,
úgy érzem a verseidbe rejtett varázslatos szavak édes ízét.
Miért e sóvárgó érzés szívem rejtekén,
hisz feledni nem lehet, nem is akarom én.

Kalapom ma sárga szalma,
rajta piros a pántlika,
az arcomon vidám mosoly,
kezemben egy pohár jó bor,
köszöntésre emelem poharam jókor,
emlékezzen rá az utókor,
akinek szülinap van pont most,
Isten éltesse őt sokszor.

2023. július 13.

Nehéz a lég,
a szívünk ég,
itt voltunk nem oly rég,
hiányzol minden nap még és még.
Boldogság kapuja nyílj meg újra,
eltévelyedett gyermekeidet engedd be rajta.
Megjárták a hadak útját,
adj nekik boldogságot, megnyugvást.
Nem kérnek sokat, csak morzsát,
hisz leélték életük javát,
nem hallottad lelkük panaszát.

Itt a nyár, itt a nyár!
Induljunk nyaralni már!
A gyerekek türelmetlenek,
nekik mindegy, bárhová mehetnek.
Jó lenne egy vízparton pihenni,
a habokban lubickolni.
Kirándulni fel a hegyre,
felmászni egy kilátó tetejére,
onnan nézni a szép tájat,
csodálni a magas fákat.
Este egy jó nagyot sétálni,
egy finom vacsorára várni.

Oly boldogság ért, drága unokám,
mert megleptetek minket,
de nagyon ám!
Egy csodálatos kis dédunokával,
a drága, kicsi Hanna Katarinával.
Törékeny, édes kisleányka a mi dédunokánk,
boldogság nézni édes mosolyát!
Szép, ívelt kicsi szája, csillogó szeme, gyönyörű piciny keze.
Csodálatos szépségű leányka,
oly szépen cseperedik,

Nyár van,
rekkenő meleg nyár,
tikkadva esőért eseng a határ.
Sehol egy felhő,
szikrázik a nyári nap sugara,
árnyékba bújik minden ember s állatka.
Vízparton most oly jó úszni
a hűs habokban,
labdázni kacagva
és csobbanva,
mindegy hova,
tóba vagy patakba.
Vidám gyermekkacaj száll a légben,
játszanak a tó vizében,

Még emlékszem
minden percre,
ahogy megláttalak,
oly tétován indultál felém,
s fogtad meg a kezem,
és úgy néztél rám,
mint aki nem hiszi el,
hogy itt van,
hogy csodát lát.
Egy tétova puszi,
de még mindíg nem hiszi,
igaz vagy sem,
vagy álmodik a szem!
Pedig igaz volt,
ott álltál tétován,

Ha jössz,
én várlak.
Ha ölelsz,
boldogságra lelsz.
Ha csókolsz,
visszacsókollak ezerszer.
Ha adsz,
én is adok szerelmet, valót.
Ha írsz,
én is írok verset
búzavirágról, pipacsról,
szerelemről, boldogságról.
Ha színekbe rejted a gondolatod,
én megfestem a vásznon e szép világot.
Bár izzik a lég,

A szerelem olyan, mint a buborék,
melyet hozzád fújt egy kósza, huncut szélvész.
Ha Ámor nyila eltalál, bekerülsz egy buborékba,
belemerülsz egy édes mézes csuporba,
nem látsz semmi mást, csak szerelmed édes ajkát,
csodás haját, alakját.
Az első döbbenet után 
szerelmes szíved úgy kalapál,
és üdítően hat egy szerelmes,

Elhoztad a boldogságot, kinyitottad a világot.
Beszélgettél komoly dolgokról velem,
szebb lett a napom, az életem.
Sétálni mentünk a városba,
elénk tárult sok-sok csoda.
Láttuk a Dunát, mely elénk tárt egy újabb csodát.
Csendesen tovarohant zöld színű habja hátán
a sok sok lassan araszoló hatalmas hajóval.
Megcsodáltuk a hidakat,

Fellegek szállnak az égen,
viszik a halk sóhajom,
szívem vár, kedvesem, téged,
vár már oly nagyon.
Jöttödet régen várom,
szerelmes dalt peng a gitárom,
dallamát viszi a szél,
most is rólad mesél.
Karomba zárlak egy szép napon,
gyönyörű lesz az a napom.
Ha itt leszel velem,
csókjaid ízlelem szüntelen,

Csukott szemmel, meztelen testtel,
fekszem az ágyon, és ez most csak egy álom.
Mert rád vágyom!
Vágyálom?
Rád gondolok szüntelen,
mint egy tébolyult, eszetlen,
vágyom rád, vágyom mindenedet.
Becsukott szemmel fekszem,
mégis érzem, kezed éríntése
ma is érzékeny testrészemre tévedt,
perzsel a vágy, 
duzzad a mell,

Egy szappanbuborék volt szerelmünk,
s mind a ketten beleszédültünk.
Élveztük minden pillanatát,
a szerelem édes mámorát.
Oly hamar szétpattant,
mára már nyoma sem maradt,
s a döbbenet, mely mély barázdát vésett arcomra,
mint a szélvész, elvitt téged oly hamar,
messzire a hegyeken túlra.
Utak találkoznak, majd szétválnak,

Még fáj a szív,
reszket a sok lélek,
az árnyak megnyúltak,
remegnek az utcai fények,
könnycseppet ejt az éjszakai harmat,
telihold ragyog az égen ezen az éjen,
sok csillag vigyázza lépteit ébren.
Tücsök cirpel az éji csendben
egy csodálatos szép szerenádot,
kutya vonyít, legyen áldott.
Szememre nem jön álom,

Az esőcseppek 
ma gyöngyökként csillognak,
arcom áztatja.

Nap sugarai
a virágok szirmait
lágyan csókolja.

Rózsák szirmai,
méhecskéknek éléstár,
a finom nektár.

Szívem fájdalma
évek gyötrelmeinek
a könnycseppjei.

Az égi áldás,
nyári, hűsítő zápor,
földnek ajándék.

Ó, szerelem,
mely vágyak, lüktető ÁRAMLÁSOK,
ÖRVÉNYLÉSEK, vad HULLÁMZÁSOK,
égig emelő GYORSULÁSOK,
LASSULÁSOK váltakozása,
mely az izzó vágyak egybe CSAVARODÁSÁVAL hozza testünket tűzbe.
A FELKORBÁCSOLT vágyak robbannak, mint a vulkán,
s az érzelmek testünkben SZÉTTERÜLVE közlekednek egyre gyorsabb ütemben ereinkben.