Ablakom előtt nyílik a lonc,
illatát messzire viszi a nyáresti szél,
szívemnek egy szép mesét mesél.
Csillagok közt sétálok boldogan,
éjjelente a csodás álmomban.
Fent nevet az öreg hold,
huncutul rám kacsint,
nincs most gond.
Fogom a kezed, kedvesem,
soha el nem engedem.
Csillagport szór az éjjel
megfáradt szememre, kedvesem,
olyan jó, hogy itt vagy mellettem!
Két karod átölel féltőn,
ha az éjjel eljön,
hozzád bújok édesem,
megnyutatod a testem, lelkem,
s elalszom melletted, szívem,
szebbet nem is remélek, édesem!
Álmodom egy csodálatos világról,
hol mindenki szívében boldogság és szeretet van,
hol mindenki szeretetet ad és kap.
Reggel két ölelő karodban ébredek,
s nem tévedek,
a nyári nap simogatja ébredező szememet,
tőled kaptam a szerelmet,
mosoly az arcomon,
szeretlek nagyon!

2024. augusztus 11.