Közeleg megint az éjfél,
de hiába,
álom nem jön a szememre,
így verseket olvasok kedvemre.
Imádkozom,
ó, világ,
érted is szól az esti imám.
Mint két bodzabokor az út szélén,
gyökerünk egymásba kapaszkodva,
ágaink jócskán megtépázva
nézzük a felettünk elrohanó időt.
Már mindent elmondtunk,

Testem lángban ég
rád vágyok angyalom én
mindenem tiéd

2024. január 4.

Illatod emlék
szívembe beleégve
felejthetetlen

2024. január 4.

Maradj meg nekem,
ne veszejts el engem,
mert megreped a szívem,
nélküled elveszem,
én édes kedvesem!
Nekem csak Te vagy,
kérlek, csókolj, ölelj,
szeress vadul, szenvedéllyel,
s akkor a remény nem hagy el.
Rég életem része vagy.
Szeretni téged oly jó.
Puha-pihe érintésed,
mikor kezed simítja testem rejtett zugát,

Féltelek,
maradj itt énvelem,
nélküled elveszem,
megszűnik az életem.
Féltelek,
ragyogjon rám a két szemed,
neked adom mindenem.
Te vagy a végzetem.
Féltelek,
mindened szeretem,
légy boldog énvelem,
szeretlek, kedvesem.
Féltelek,
fogd a két kezem,
gyengéden ölelj át engem,

Szélcsavarta fák ölén
új esztendő reggelén,
reszketve suttog a repkény,
s újra éled a remény.
Sír, visít, tombol az északi szél
januárnak reggelén.
Rázza a vihar a fákat,
s ez olyan, mint egy vad tangó,
magával ragadó.
Még tombol a tél,
nincs vége még,
de kell a hó,
a puha, hófehér takaró,

Eltelt egy újabb év,
már nem vonz az ifjonti hév!
Volt jó és rossz,
öröm és fájdalom,
de elmúlt,
s panaszra már nincs okom.
Két tündéri dédunokát tarthatok
ölemben,
átkarolva őket féltő szeretetben.
Csillogó szemükben ott van a jövő,
övéké már a jövendő!
Kicsiny lábuk tipeg-topog,
egyre gyorsabban fut.

Csodaszép pillangószárnyon jön éjjel a vágy,
lehelet finoman a kezemre száll,
meglebegteti színpompás szárnyát,
rám nézett, és csodára várt!
Kint esik az eső,
a véget nem érő,
kopogva földet ér,
mint ezernyi könnycsepp
gurul szerteszét.
Messze a csoda még,
pedig rá várok oly rég.
Már megérintett a gyönyör mámora,

Ha jön az éj,
mellém bújik a remény,
hozzád simul kedvesem a lélek,
ébrednek szép remények,
s én lángolva égek,
érted létezek,
érted élek!
Ha jön a hajnal,
virradattal,
oszlik a sötét,
dereng az ég,
ó, mennyire vágyom rád
még és még.
Ébredezik a szív,
reszketve téged hív,
nevedet kiáltja az égre,

Eltűntek a fényes csillagok,
szürke lett az ég,
elszáll lassan az éj,
az ég alján a hajnal dereng,
s eltűnik a sötétség!
Esik az eső, ködfátyolt borít a tájra,
körbeölel mindent a felszálló pára.
Nehéz a lég, tüdő levegőt kér,
vajon ma ez a nap számunkra mit ígér?
Fáj a test, nyúz a csúz,
krákog a torok, győz a kór!

Csak egy kicsit szeress,
de ne legyen vége soha.
Csak egy kicsit szeress,
míg élek, hozzám
ne légy mostoha.
Csak egy kicsit szeress,
mint az anyaföld az esőcseppet,
ne ejtsen szemem több
könnycseppet.
Csak egy kicsit szeress,
mint méhecske a virág nektárját,
melyből méz lesz,
s élvezzük csodáját.

A karácsony öröme,
ajándékok özöne.
Csillog az emberek szeme,
látszik a boldogság benne.
Hit, remény és szeretet
legyen mindig veletek.
Világítanak a karácsonyi fények,
szikráznak a hópihék az éjben.
Hit, remény és szeretet
töltse be a szíveket.
Karácsonyfák feldíszítve,
mindenkinek örömére.

Volt,
hogy azt hittem, mindennek vége,
volt,
amikor úgy éreztem, nem bírom
tovább,
semminek nincs értelme.
Volt,
hogy csalódtam benne,
abban, akiben bíztam ennyire.
Volt,
hogy azt hittem, legyőz a betegség,
nincs tovább, nincs ma emberség!
Volt,
hogy úgy éreztem, feladom,
de az életemhez bizony

Karácsonyt várva
a szívem kitárva.
Kondul a harang,
giling-galang,
misére hív szeretettel,
s én már
a templomban vagyok Istennel!
Templomi csendben imámat suttogom,
szeretteimért imádkozom.
Tömjén füst száll légben,
oly jó megpihenni ebben a csendben.
Szemem könnyektől ázik,
testem a hidegben fázik,

Oly sokat vártam,
annyira kívántam,
hogy újra rám találj,
hogy engem várj,
hogy megölelhesselek,
hogy felhőtlenül veled lehessek!

Oly sokat vártam,
annyira kívántam,
hogy boldog legyél,
hogy szeressél,
hogy szerethesselek,
hogy végre a Te mindened legyek!

Mikor a gondolat találkozik a lehetetlennel,
a vágyad tombolva toporzékol,
és te nem hiszed el,
hogy megtörténhet veled,
a lehetetlent nyújtja az élet neked.
Hihetetlen, de élni kell vele,
mert többször nem lesz lehetőség rá már eleve.
A lehetőséget meg kell ragadni,
nem kell megtagadni,
oly jó hagyni magad elragadtatni,

Álmodj kedvesem,
álmodj kedvesem.
Álmodjuk át együtt az éjszakát,
én várok örökké Terád!
Álmodj kedvesem,
álmodj énvelem,
a mindenem vagy nekem,
szeretlek, édesem!
Álmodjuk át az életet,
hisz kaptunk még rá lehetőséget.
Álmodj kedvesem
minden éjszakát velem!
Te vagy az életem.
Köszönöm, hogy vagy nekem!

Advent második vasárnapja itt van,
sürgök-forgok már konyhában.
Készülnek a sütemények, finomak,
és nagyon szépek,
melyekkel a családomat ezen
a szép áldott ünnepen meglepem,
őket nagyon szeretem.
Főzöm 78 töltelékkel a töltött káposztát,
frissen a halászlét, a rántott halat,
ami isteni finom falat.