Ó, anyák, ti drága, földre szállt angyalok,
kik véres verítékkel világra hoztátok,
áldjátok, nevelitek
a szépre, a jóra gyermekeiteket.
Kik véditek, mint a farkas a kölykét,
s bántani nem hagyjátok semmiképp.
Ti mindent feláldoztok, mindent, mi szép,
ami jó,
csak egy szép szóért,
egy kedves tekintetért,

Kitekintek ablakomból
s messze száll a gondolat,
téged kereslek, kedvesem,
vajon merre visz most az utad.
Messze mentél, messze tőlem,
vajon jössz-e erre még,
láthatom-e, hogy szemedben
fellobban a szenvedély.
Ölelsz-e még a karodban oly forrón, oly érzékin,
hogy a szívem beleremeg, és az égbe felrepít.
Ó, kedvesem, úgy hiányzol,

Lüktet vadul a szívem, hull a könnyem,
magamba zártam a feltörő szerelmet.
Messzire szállt a kék madár,
szívemben egy szép emlék ma már.
Itt volt egy percig, mit feledni sosem lehet,
de elment, ki tudja, valaha újra látom-e.
Szívembe rejtve emlékezem,
csoda volt, hogy itt volt,
s egy percig boldoggá tett.
Orgonák bódító illata száll,

Volt egy gyönyörű, csodás napunk
s egy éjszakánk, mit feledni nem tudunk.
Oly szép volt, oly izgató,
karodban égni oly csodajó,
nem hittem el, hogy ez a való.
Mégis úgy perzsel, úgy éget a vágy,
ha rá gondolok, a szívem vadul kalapál,
s egy őrjítő táncot jár.
Ez valóság volt, és nem csak egy álom,
karodban elégtem a vágytól,

Itt van ma a neved napja,
a rózsacsokrot neked hoztam,
drága Valika,
a szirmait neked bontja,
az illatát neked ontja.
Élj boldogan, egészségben,
szeretet legyen a szívedben,
boldogságod el ne fogyjon,
a szemed mindig ragyogjon.
Feletted mindíg süssön a nap,
fejeden egy csodás kalap,
mindig csak jóban legyen részed,

Ó, én szerelmem,
Te édes, Te drága,
jöjj a karomba,
csókomat várva.
Rózsacsokor a kezedben,
nekem hozod szerelmesen.
Szomorú szívemet vigasztald,
reszkető lelkemet oltalmazd.
Szeress, szeress,
légy velem,
tiéd a mindenem.
Te édes, Te drága,
szívemnek vágya.
Csillagporos éjszakán

Sötét az éjjel, nincs csillag, se fény,
szikla tetején állok, vonz a mély.
Ó, jó Uram, segíts rajtam,
itt a vég,
add vissza újra nekem
a reményt.
Földünknek oly hatalmas nagy a gyásza,
sír, de az emberiség nem hallja.
Ó, Uram, mutasd meg a helyes utat,
vezess minket, felejtsük a múltat.
Segíts nekünk, ebből legyen most kiút,

Gitárod peng,
s szívemben egy dal új életre kel.
Szerelem virága nyílik, tűzpiros szirma reszketve
téged hív, téged vár.
Hát jöjj, kedvesem,
a szerelmes ölelés
oly régóta a tiéd már.
Peng a gitár, a szerelmes dal messzire száll, érzem a szíved rám talál!
Ne hagyjuk elveszni,
most kell hát szeretni.

2023. április 25.

Táncol egy tündér,
mint a mesében.
Libben a szoknyácskája
a zene ütemére.
Ritmusra siklik a színpadon
a lába,
a közönség szája tátva,
hisz egyedül járja,
s óh, mily szépen, az ember alig hisz a szemének.
Tündér táncol tündértáncot,
ő ad nekünk tündéri, édes reménységet,
hisz ő a jövő nemzedéke.
Drága tündér,

Virágot én a réten szedtem,
pipacs, búzavirág, pipitér.
Ó, milyen szép, én eléd tettem,
örömöd az én szívemig ér.

"Szoktatom szívemet a csendhez",
mely körbefog, átölel engem.
A virágok szólnak szívemhez.
Oly jó, én magamhoz engedem.

Ez sajnos egy félig sem szerelem lett,
hiába minden, csak én szerettelek.
Csalfa szívtelenséged velem mit tett,
nem hiszek többé én sem már senkinek.

Itt hagytál engem, te vissza se néztél,
szívembe belemart egy kínzó érzés.
Az életemből könnyedén leléptél,
nem maradt nekem csak az emlékezés.

Úgy kérlek,
hogy szeress,
s engem el ne veszejts,
ha jő az est,
s reszketve keres a test.
Az égő vágy lobban, mint gyertya lángja a félhomályban,
majd egyre nagyobb
a láng,
a tűz éget már,
de nincs, aki rád talál.
Hát kérlek, szeress, légy velem,
add nekem az izzó vágyaktól égő szerelmed,
hadd legyek a mindened.

Én úgy szeretnék veled boldog lenni,
forró öledben megpihenni,
hogy érezzem szeretsz még,
mindíg szeretsz.
Én úgy szeretnék veled boldog lenni,
nem nézni vissza a múltba, csak előre menni.
Én úgy szeretnék veled boldog lenni,
neked adni mindent,
csak szeretni, szeretni,
minden mást feledni.
Mindent elfeledni!

Gondolatom már álmodik,
messze jár,
engem is éjjel egy mesevilág vár.
Bohócok sírnak, nevetve dalolnak,
betegeket ők így meggyógyítanak.

Az élet színpadán sok csoda vár rám,
Álmodni nekem is mindent lehet már.
"Hagyd, éljek boldog istenálmokat",
hisz oly jó, ha az álom meglátogat.

Pendüljön meg már a gitáron
a húr,
sírjon a hegedű,
úgy sírjon,
hogy szemünkből
az örömkönny záporként zúduljon,
és szóljanak dobok
és a harsonák,
hirdetve, itt a tavasz, eljött már.
Szerelmek jönnek
s elmúlnak, őket az idő vasfoga megette,
de nyomot hagytak a lelkekben örökre.
Ó, tavaszi zsongás vad ritmusa,

Szőkésbarna hajjal kicsi leány,
mosolya, mint a szivárvány.
Nyelvtörő verset gyakorol,
rá sok időt nem pazarol.

Sok a török és a görög,
a kezük forog és pörög.
Csengő csörög, kancsi vaksi,
kígyó is kúszva sziszegi.

Jött ide török és görög,
kis egérkének könyörög.
De hova lett a kis egér,
ez egy ebéddel is felér.

Bár lehetnék az, ki nem vagyok,
s tested nyomát csókolnám egy elnyűtt parlagon,
s sírnék, mint egy kisgyerek,
ki nem kap kiflit, mit megehet.
Kezembe fognám megfáradt kezed, letörölném fájó könnyeidet.
Bár lehetnék az, ki nem vagyok,
közeledben kályha, ki meleget ad, ha fázol,
s én a lábaidhoz féltőn lerogyok.
Ó, Isten, ki lenéz ránk,

Ha a testemen érzem a tested,
s a lüktető mámor édes borként tüzeli fel a szunnyadó a vágyat,
s az édes nedű csurran, cseppen,
s érezni az éledező szenvedélyt ágyékod rejtekén,
ó, igen, kedvesem, igen, ez, amire úgy vártunk,
s most eggyé váltunk.
Ó, édenkert csodás virágainak bódító illata, mely elkábít, és varázslatos