Maradj meg nekem,
ne veszejts el engem,
mert megreped a szívem,
nélküled elveszem,
én édes kedvesem!
Nekem csak Te vagy,
kérlek, csókolj, ölelj,
szeress vadul, szenvedéllyel,
s akkor a remény nem hagy el.
Rég életem része vagy.
Szeretni téged oly jó.
Puha-pihe érintésed,
mikor kezed simítja testem rejtett zugát,
szívem zakatol, ölem kitárom,
testem átadom egy reszkető,
vibráló szenvedélytől izzó érzésnek.
Együtt, egybeolvadva,
egy ütemre mozgó csípőnk
pulzáló ritmusára sikoltva
repülünk fel-fel a fellegekbe,
a tejszínhabos felhők tetejére.
Ott kicsit megpihenve
csókollak elmerengve,
beléd feledkezve,
majd édesen elszenderegve,
tested átölelve,
a csodát élvezve.
Te vagy életem értelme!
Köszönöm, hogy vagy nekem!
Szeretlek, kedvesem!

2024. január 1.