p 05/26/23
Kovácsné Lívia
Kiskertemben kinyílott már a pünkösdi rózsa,
színe csodás piros és a rózsaszín több árnyalata.
Illatát viszi a tavaszi szél messzire,
a Pünkösdi ünnep eljövetelét hirdetve.
Májusfát állítanak az eladó lányoknak,
s az a legény, aki az erejét fitogtatja,
estére az lehet a pünkösd királya.
A pünkösdi királynak része van sok földi jóban,
|
p 05/26/23
Kovácsné Lívia
Álmaimban velem vagy még ma is,
ó, te édes szerelem,
emlékszem még, oly boldog voltam teveled.
Szerelemnek a mézédes csókját
ma is érzem a számon,
erre most is úgy vágyom.
Szerelmünknek rubintszínű nektárcseppje
égeti a szívemet,
oly rég volt, hogy velem voltál,
de a szívem nem felejt,
reméli, hogy eljössz újra,
|
cs 05/25/23
Kovácsné Lívia
A csend, a néma csend, mely néha kell,
s van, hogy nem, mert a szív szorít,
a lélek puha szárnyon libben,
az árnyék nyúlik, a könnyem hullik.
Mély fájdalom, a szívem úgy sajog,
a sóhajom száll, hegyeken át,
s hogy rád talál, úgy remélem már.
A vágy dalol, és érzem én,
hogy messze-messze, valahol
valaki rám gondol.
|
cs 05/25/23
Kovácsné Lívia
Fáradt arcomon megpihen a délutáni napsugár,
könnyeim szárítja fel,
s a szívem sóháját viszi messzire el a tavaszi szél,
mely most is rólad mesél.
Szellő szárnyán szállj hozzám, légy velem,
hisz úgy várlak, kedvesem.
Itt vagy velem a szívemben legbelül, mint drága kincs,
mert csak Te vagy nekem, másom nincs.
Mint szárnyaszegett madár,
|
sze 05/24/23
Kovácsné Lívia
Oly csodás, ha szeretnek, s te szeretsz,
ha van, aki remeg érted,
s megtenne mindent neked.
Ha messze jár, és nincs veled,
hiánya fáj, szíved érte eped.
Hiányod megszokni soha nem tudom,
párnámon érzem még az illatod,
bőrömön kezed,
amint tollpiheként simítod végig a testemet.
Keblemen az izgató, puha csókod,
|
sze 05/24/23
Kovácsné Lívia
Csillagporos tejúton fájó szívem botorkált,
s egy arra járó égi fény rám talált.
Égi fénye átkarolta reszkető testem,
és megnyugtatta fájó szívemet.
Álom, álom, édes álom,
csillagporos tejúton az utamat járom,
kísér engem égi fény,
újra velem van a hit és a remény,
szívem is újra remél.
Égi fény, te hű kisérőm,
|
k 05/23/23
Kovácsné Lívia
Lassan ébred a hajnal,
oszlik a sötét,
nyúlik az árnyék,
a felkelő nap még nyújtózkodik egyet,
mielőtt melengető sugarával megsimogatja az ébredő tájat.
Ébred a természet,
virul a határ,
úgy várják már a felkelő nap fénylő sugarát.
Virágok kelyhei nyílnak,
bogarak, lepkék vígan szárnyukat csillogtatva
|
k 05/23/23
Kovácsné Lívia
Új hét kezdődött, szikrázó, napfényes reggellel,
felfrissült lélekkel,
új reményekkel.
Nyílnak a virágok,
szirmaik csodás színekben pompáznak,
csalogatják a méheket, lepkéket,
édes nedűt kínálva kelyheikből.
Megújult minden,
enyhe szellő simogatja a fák, bokrok leveleit,
s a kismadarak éneke vígan száll.
|
k 05/16/23
Kovácsné Lívia
Ölelj, ölelj, kérlek, ne várj,
gyere már, ölemben izzik a vágy.
Szeress nagyon,
nem kell vagyon,
csak itt legyél mindig velem!
Ölelj, ölelj, szorosan át,
érezzem a tested lüktető ritmusát,
e tánc a mienk,
égig emel,
ó, jó, hogy itt vagy nekem!
|
k 05/16/23
Kovácsné Lívia
Oly jó, ha belenézek szemed íriszébe,
kezem a kezedbe',
szerelmes szívemet tettem eléd le,
ölelésed, csókod kaptam cserébe.
Csókod mézédes ízét érzem számon,
reszkető testemnek ne légy vágyálom.
Kell a szerelem, hisz ez kortól független,
kell hozzá az is, hogy szeressenek,
és te viszont szeress.
|
h 05/15/23
Kovácsné Lívia
Ha leszáll a csendes éj,
s a szívünk megbékél,
a remény új életre kél,
s megtörtént álmokról mesél.
Mert vágyik még a szív,
és téged hív,
s az éj csodás szerelmet ígér,
s egy rég elfelejtett emlék
újra életre kél!
Újra izzik a vágy,
s már semmi sem fáj ,
hát jöjj kedvesem,
én szerelmesem.
Suttogd halkan a nevem,
|
h 05/15/23
Kovácsné Lívia
Hull, csak hull a májusi eső,
mely aranyat ér,
hisz sarjad a vetés, zöldül a táj,
de néha, mintha sok lenne már.
Csillognak az esőcseppek a fák levelein,
a virágok szirmain,
s ha jő majd az éltető nap melengető sugara,
majd felszárítja átázott testüket.
Új lélegzetet vehetnek a megtisztult levelek,
a csodálatos virágok,
|
p 05/12/23
Kovácsné Lívia
Mikor bíborfény kúszik az ég alján,
s a nap huncutul kacsint le ránk,
hófehér bárányfelhők kergetőznek a hajnali fényben,
s harmatcseppet iszik egy cinke éppen,
kakas rikkant a messzeségben,
ébredj világ, itt reggel,
ne lustálkodj,
kelj gyorsan fel.
Pillánk nyílik, mint a harmatos rózsa szirma,
szívünk dobban egyre jobban,
|
p 05/12/23
Kovácsné Lívia
Úgy várlak,
mint gyermek az Édesanyját,
kitárva két karom, tested ölelésére várva,
lelked réges régen már a szívembe zárva.
Várlak, mint májusi esőt a föld,
mint a levél az éltető hajnali harmatcseppet,
mint gerlice a párját, ki búgva mondja neki,
őt mennyire szereti.
Mint éhező a kenyér karéját,
hisz enélkül elveszti élete fonalát.
|
cs 05/11/23
Kovácsné Lívia
Szívemben oly nagy a fájdalom,
a reményem is elhagyott.
Messze repült a kék madár,
homályba veszett a látóhatár,
nézek, nézek a semmibe,
nem tehetek semmit ellene,
a sors így rendelte.
Megszokni a hiányod nem tudom,
ma is minden percben rád vágyom.
Nem tudom, nélküled meddig bírom,
az ölelésedre, a forró csókodra úgy vágyom.
|
cs 05/11/23
Kovácsné Lívia
Mondd, hogy szeretsz,
hogy jó velem,
hogy nélkülem mit sem ér az élet.
Mondd, hogy hiányzom,
hogy nem vagy vágyálom.
Mondd, hogy itt vagy, ha kell,
ha szívünk lüktetve ver,
mert a vágy éget,
betelni vele nem lehet,
lángja perzsel,
fel-fel az égig emel.
Mondd, hogy szeretsz,
hogy ma is jó velem.
Szeress, szeress,
|
szo 05/06/23
Kovácsné Lívia
Szerelem, szerelem,
szivárvány színesíti felettünk
a tengerkék eget.
Ó, kedvesem,
ha itt vagy velem,
minden oly szép,
hisz tőled árad felém a fény,
mely erőt ad
s magával ragad.
Szerelmünk virága nyílik, ha átölelsz,
s halkan suttogva mondod ki
a nevem, szerelmem.
Ölelj, csókolj,
te vagy a minden,
|
szo 05/06/23
Kovácsné Lívia
Kérlek, szeress,
fogd a kezem,
el ne engedd,
maradj velem, kedvesem.
Nélküled elveszem,
te vagy végzetem,
az életem,
a fele részem,
a mindenem.
Hát szoríts magadhoz,
igen, így jó nagyon,
nem kell vagyon,
te vagy a napom, a
szivárványom,
a hófehér galambom.
Kérlek, szeress,
fogd a kezem,
|
p 05/05/23
Kovácsné Lívia
Nyílik a lila akác,
illatfelhő száll a légben,
Édesanyák örömére.
Édesanyák, drága kincsek,
ti adtok gyermekeiteknek életet,
nélkületek nincs élet,
nincs szeretet,
hisz az anyai szeretetet
pótolni semmivel nem lehet.
Nyílik a réten a sok virág,
Édesanyámnak szedtem én is hajdanán.
Sajnos, ma már nincs velünk,
|
p 05/05/23
Kovácsné Lívia
Itt van a csodálatos, szép május,
csodálatos színkavalkádba borult a táj,
virágok bódító illata száll.
Tulipánok sok szép színe,
árvacskák szerény szépsége,
liliomok, orgonák,
lila akácok illata varázsol el minket.
Madarak trilláznak csodás dallamot,
szívünknek ad új hitet, lelkünknek a virágok illatos balzsamot.
Szerelmek szövődnek,
|