Süt a januári nap,
csilingel az eresz alatt
a jégcsap,
cinke röppen ágról ágra,
száll szegényke fáról fára,
magot keres éhes kis begyébe,
felröppen a tiszafa tetejébe.
A tiszafa édes eleséggel várta,
a kis cinkének így tele lett a begye mára,
öröm lett ma az élete,
holnap is jön estebédre.
A tiszafát azóta naponta látogatja,
boldog így az öreg tiszafa.
Én az ablakomból örömmel nézem,
mind a ketten boldogok, ezt érzem!

2024. január 22.