Elpihent a csendes éj,
egy csillag sincs, sötét az ég.
Lelkem sóhaja hozzád száll ma is, mint rég,
s körbeölel téged, mint várost a sötét éj.
Szívem szeretetét küldöm a széllel,
arcodat simogatja,
csókot lehel szádra.
Sötét az éjszaka,
néma a csend szava,
mégis érzed, ott vagyok veled,
érzed, kezem a kezedbe tettem!
Süvít a szél,
metszi a bokrokat, a fákat,
madárka bújik oda, hol nem fázhat.
Megindult az égnek csatornája,
cseppjei az utca porát mossa tisztára.
Csendes az eső, a szél tovaszállt,
éjszakai álmunk a csend vigyázza már.
Gondolatom messze szállt,
egy szerető szívre rátalált,
oly jó, hogy vagy nekem,
álmaimból valósággá vált mindenem.
Veled boldog vagyok,
hisz egy perc az élet,
én hálás vagyok a Teremtőnek,
hogy nekem adott téged!

2024. február 10.