Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Kovácsné Lívia

Kovácsné Lívia

Életem kora

Rovatok: 
Vers

Megéltem már ennyi meg ennyi évet,
rám nehezednek, mint a súlyos, nehéz malomkövek,
volt jó is, rossz is,
feledni kellene a rosszat,
s örülni, mi jó van, annak!
Szerettem és szerettek,
elmúltak a szerelmes évek,
maradt a szeretet,
mely betölti életünket.
A hajunk lassan hófehér,
arcukon barázdát hagyott a sok dolgos év,

Kovácsné Lívia

Barátság, kötődés

Rovatok: 
Vers

A barátság fogalom,
ritka az igaz jó barát,
akivel mindent megbeszéltünk,
akire rábíznád az életed,
mert megbízol benne mindenekfelett!
Nekem szerencsém van,
rátaláltam egy igaz barátnőre,
már negyven éve igaz barátság köt minket össze.
Ó, mily boldogság, ha tudod, van egy igaz, jó barátod,
kire minden búdat, bajod, örömöd rábízhatod.

Kovácsné Lívia

Köszönöm

Rovatok: 
Vers

Köszönöm,
hogy veled élhetek,
hogy megélhettem a csodát,
amit adtál,
nem adott senki más!
Köszönöm,
hogy megadtad,
ami úgy hiányzott,
szerelmes éjszakát,
lángokban égő mámort.
Köszönöm neked,
hogy itt vagy velem,
hogy szeretsz,
s mindig bízhattam benned.
Köszönöm,
hogy öleltél,
ha bánatom volt,

Kovácsné Lívia

Maradj meg nekem

Rovatok: 
Vers

Érted kiált a nappal
s az éj,
a vadul lángoló, izzó szenvedély.
Érted kél fel a nap,
s jő az éjszaka,
vágyunk összeforr,
ha szól a tücskök szerenádja,
libben az enyhe szellő,
mely arcunkat simogatja,
oly jó a karodba bújni,
ha hív a vágy szava.
Öledbe rejtőzök, mint reszkető őzike,
s Te féltőn, két karoddal védsz,

Kovácsné Lívia

Még álmodom

Rovatok: 
Vers

Oly messze vagy,
s én álmodom,
hogy itt leszel egy hajnalon,
hogy csókot lehelsz szomjas számra,
s így ébredek egy szebb világra.
Simogatod fáradt kezemet,
s letörlöd a múlt okozta fájó könnyeimet.
Átölelsz féltőn, szeretettel, gondosan,
ahogy anyám tette, mikor még gyermek voltam.
Kell az oltalom, megfáradt testünknek biztos nyugalom,

Kovácsné Lívia

Varázslatos nyári éj

Rovatok: 
Vers

Rózsák bódító illata száll a légbe,
oly szép a nyár esti táj,
ha beragyogja a csillagok fénye,
s horizonton egy kósza árnyék megpihen,
majd egy lenge szellő fuvallatára tovalibben.
Varázslatos a nyári éj,
száz tücsök ad éji zenét,
szentjánosbogarak milliói szállnak,
világító szárnyacskájukkal megvilágítva a tájat,

Kovácsné Lívia

Neked kedvesem

Rovatok: 
Vers

Ha jössz, ha itt vagy velem,
ha foghatom a kezed,
ha csókolhatom a szád,
ha érinthetem lelked virágát,
ó, édesem, az énnekem,
s remélem, neked is a boldogság,
mi itt vár rád,
hát jöjj, ne várj!
Vágyom, vágylak, várlak!

2023. július 19.

Kovácsné Lívia

Hegedűszó

Rovatok: 
Vers

Sír a hegedű,
sír nagyon,
messzire viszi a sóhajom,
nincs, aki hallja,
csak én hallom
szívem dalát,
fájdalmas bánatom.
Vágyom,
hogy szebb legyen az életem,
hogy tudd, hogy érezd,
szívem mily nagyon szeret, kedvesem.
Vágyom,
hogy fogd a két kezem,
s ne engedd többé el,
szeress, nevess,

Kovácsné Lívia

Szívünk diktál

Rovatok: 
Vers

Ó, kedvesem,
a vágyaim, az álmaim
mind hozzád vezetnek,
hisz oly jó veled,
ha érezlek,
ha tested a testemen megpihen,
és a szomjazó szám
a szádat keresve,
édes ízét ízlelve
mohón összeforr,
mert csókunk tovább már nem vár,
mézédes íze nekünk már jár.
A testünk a vágytól ég, követel,
s mi követjük,

Kovácsné Lívia

Harmatos rózsaszirom

Rovatok: 
Vers

Neked szól a gitár,
neked szól ez a dal,
mert szívem meghasad,
ha nem láthatlak,
ha nem simogathatlak.
Neked nyílik a rózsa,
harmatos a szirma,
illata feléd száll,
vigyázz hát rá.
Itt vagy és átölelsz,
a csókod édes és feltüzel.
A vágyunk már lángol,
a testünk ég a vágytól,
nem válunk el egymástól.

Kovácsné Lívia

Buborékban

Rovatok: 
Vers

Egy buborékban sok-sok évig éltem az életem,
döbbenet volt, mi történt,
de túléltem.
Most már kezd kiszélesedni a határ,
bár még rengeteg a korlátozó akadály,
de az utak egyszer összefutnak,
s találkoznak,
majd, mint a szélvész, messze futnak!
Találkozunk, majd búcsúzunk,
s utunkat tovább folytatjuk.
Egy szappanbuborékban éltem,

Kovácsné Lívia

JEL

Rovatok: 
Vers

Neked szól fájdalmas dalom,
én angyalom,
ó, drága gitárom, melyen sírva peng a húr,
és hull a könny, mint a zápor.
Szívem érted fáj,
szívet tépő fájdalomtól reszkető lelkem
fel-felzokog a magány fekete pamlagán,
az éjszaka közepén, oly egyedül, árván.
Szól a gitár, sír a dallam,
s én lehunyt szemmel,
könnyektől ázó arccal

Kovácsné Lívia

Hozzád vágyom

Rovatok: 
Vers

Szívem égő parázsként égeti mellkasom,
hiányod fáj nagyon.
Forró a nyári lég,
kellene egy kis hűsítő szél,
kiszáradt, szomjas a szám,
enyhet csókod ízétől vár.
Nincs hang, a madarak is elbújtak,
a tücsök sem ciripel,
nem bírják ők sem ezt a tikkasztó meleget.
Pődrődik össze a fák levele,
a fű is kiszáradt, sárga,

Kovácsné Lívia

Rügyek

Rovatok: 
Vers

Mint a lezúduló vízesés, úgy tört ránk a szerelem
és a sóvárgó szenvedély,
mint egy romantikus regény,
mely elárasztotta szívünket,
s a szerelem legyőzte az ész érverveket.
Fedetlen testünk eggyé vált,
minket egy csodás éden várt,
s mint a rügyek a fák ágaival,
öleltél szorosan és vittél magaddal
a felhők közé boldogan.

Kovácsné Lívia

Csapdába, vagy nem

Rovatok: 
Vers

Álmodtam egy szép mesét,
hogy szerelmed perzsel, éget, mint tűz vörös lángja,
szívem rabul ejtette a szavaid varázsa.
Mint a tiszta vizű, csevegő csermely édes kristálytiszta vizét,
úgy érzem a verseidbe rejtett varázslatos szavak édes ízét.
Miért e sóvárgó érzés szívem rejtekén,
hisz feledni nem lehet, nem is akarom én.

Kovácsné Lívia

Köszöntő

Rovatok: 
Vers

Kalapom ma sárga szalma,
rajta piros a pántlika,
az arcomon vidám mosoly,
kezemben egy pohár jó bor,
köszöntésre emelem poharam jókor,
emlékezzen rá az utókor,
akinek szülinap van pont most,
Isten éltesse őt sokszor.

2023. július 13.

Kovácsné Lívia

Oltalom

Rovatok: 
Vers

Nehéz a lég,
a szívünk ég,
itt voltunk nem oly rég,
hiányzol minden nap még és még.
Boldogság kapuja nyílj meg újra,
eltévelyedett gyermekeidet engedd be rajta.
Megjárták a hadak útját,
adj nekik boldogságot, megnyugvást.
Nem kérnek sokat, csak morzsát,
hisz leélték életük javát,
nem hallottad lelkük panaszát.

Kovácsné Lívia

Nyár

Rovatok: 
Vers

Itt a nyár, itt a nyár!
Induljunk nyaralni már!
A gyerekek türelmetlenek,
nekik mindegy, bárhová mehetnek.
Jó lenne egy vízparton pihenni,
a habokban lubickolni.
Kirándulni fel a hegyre,
felmászni egy kilátó tetejére,
onnan nézni a szép tájat,
csodálni a magas fákat.
Este egy jó nagyot sétálni,
egy finom vacsorára várni.

Kovácsné Lívia

Meglepetés

Rovatok: 
Vers

Oly boldogság ért, drága unokám,
mert megleptetek minket,
de nagyon ám!
Egy csodálatos kis dédunokával,
a drága, kicsi Hanna Katarinával.
Törékeny, édes kisleányka a mi dédunokánk,
boldogság nézni édes mosolyát!
Szép, ívelt kicsi szája, csillogó szeme, gyönyörű piciny keze.
Csodálatos szépségű leányka,
oly szépen cseperedik,

Kovácsné Lívia

Forró nyári nap

Rovatok: 
Vers

Nyár van,
rekkenő meleg nyár,
tikkadva esőért eseng a határ.
Sehol egy felhő,
szikrázik a nyári nap sugara,
árnyékba bújik minden ember s állatka.
Vízparton most oly jó úszni
a hűs habokban,
labdázni kacagva
és csobbanva,
mindegy hova,
tóba vagy patakba.
Vidám gyermekkacaj száll a légben,
játszanak a tó vizében,

Oldalak