Egyedül az éjszakában
szüntelen én rád vágyom,
simogató puha ujjaidat várom.
Vágyom két karod finom ölelésére,
mézédes csókod ízére.
Vágyom,
hogy feléled hamuból a tűz,
mely most is feléd űz.
Vágyom rád minden éjjel,
viharos, égő szenvedéllyel.
Én édes kedvesem,
szeretlek, amíg élek!

2024. február 5.

Lelkem fénye hozzád száll,
nálad menedéket talál,
őrizd szívem érted égő lángját,
oltsd el csókjaiddal
a szűnni nem akaró vágyát.
Tiéd a szerelmes szívem
minden dobbanása,
védd, ne bántsa a világ gonoszsága.
Érted reszket éjjelente vágyakozó szívem,
érted kiált lázban égő testem!
Olthatnád vágyamat mézédes csókoddal,

Hálás szívvel köszönöm a sorsnak,
hogy nekem adott téged, nem másnak!
Velem voltál gondban, jóban, rosszban,
akkor is, ha nem hittem magamban.

Szereteted átsegít sok bajon,
tőled olvadok, mint vaj a napon.
Gondunk, bajunk rögtön megoldódott,
ha a két szemed énrám ragyogott.

Megsebzett lelkek
kalitkába zárt remény
még élő holtak

2024. február 1.

Simítsd meg lágyan, puhán
a vörös rózsa bársonyos szirmát,
s kezed nyomán harmat kél gyöngyözőn,
csillogva, és kinyílik csodás, vérvörös kelyhe,
s érted reszket a rózsa szirma.
A rózsa oly szép, ha a bimbóból kinyílik,
csodálatos látvány, meglátod, tiéd lesz az
áhított boldogság, ez nem ármány.
Nektárját, ha ízleled,

Hideg február
jégvirág az ablakon
fagyos lehelet

2024. január 31.

Mint rózsa szirma a harmatcseppekre,
úgy vágyom rád éjjelente.
Ne hagyj kedves vágyakozni,
gyere, bújj mellém,
gyere szeretni!
Rózsa szirmán harmatcseppek,
oly jó, hogy vannak
ily boldog percek!
Szeretni lángoló, szenvedélyes
szerelemmel,
odaadó, izzó, felhevült érzelemmel.
Nincs boldogabb érzés ennél,

Hideg szél süvít
ma reszket a téli táj
fázik a világ

2024. január 27.

Bekukucskál a telihold az ablakomon,
lassan éjfél van az órámon.
Kint zuhog a januári hideg eső,
szobámban hűl a levegő.
Vágy zenél szívem érzékeny húrjain,
kezed bársonya simul testem dombjain.
Itt vagy velem,
s ez oly jó nekem.
Szeretni kell szerelemmel,
erre szüksége van minden embernek.
Ölelj magadhoz édesem,

Még érzem azt,
hogy itt vagy énvelem!
Még érzem azt,
hogy a két karod átölel!
Még érzem a csókod ízét a számban!
Még érzem azt,
hogy itt vagy nálam!
Még érzem a tested melegét
a testemen.
Még érzem simogató két kezed, kedvesem!
Még érzem az éjszaka bódító varázsát!
Még érzem a szerelem vad lángolását!

Oly jó volt a karodban, mikor átöleltél,
már nem fáztam, te sem reszkettél!
Szemedben boldogság fénye ragyogott,
s én tudtam, az Isten végre nekem adott.
Öledbe bújva oly jó,
egy pillanatra ez volt
a csodálatos való.
Mint a hó alól kikandikáló virág,
mely rácsodálkozik,
ez a világ?
Oly csodát hoztál nekem,

Fúj, süvít, tépáz
hideg januári szél
vacog a világ

2024. január 23.

Hópihe csillog
száll, táncot jár az éjben
fényben oly szépek

2024. január 23.

Verseim színes sora
apró kavicsok szivárvány árnyalata.
Minden szó egy színes kavics,
szívemből szóló mesés szín.
Összeköti lelkemet
éggel és földdel egymásután,
mint a szivárvány,
ha rá a nap süt eső után!
Oly tiszták, oly szépek e színek,
lenyűgöző szívemnek, lelkemnek.
Leírom, lefestem, mit a szívem diktál,

Süt a januári nap,
csilingel az eresz alatt
a jégcsap,
cinke röppen ágról ágra,
száll szegényke fáról fára,
magot keres éhes kis begyébe,
felröppen a tiszafa tetejébe.
A tiszafa édes eleséggel várta,
a kis cinkének így tele lett a begye mára,
öröm lett ma az élete,
holnap is jön estebédre.

Múlnak a hónapok, az évek,
de a testem nem felejt téged,
téged hív, téged szeret.
Lehet reggel, dél,
est vagy éjjel,
minden porcikám téged hív kéjjel.
Téged óhajt, téged vár,
nem múlhat el a perc nélküled már.
Eggyé váltunk egy éjjelen,
neked adtam mindenem.
Azóta nincs nyugtom,
ha rád gondolok, vérem forr,

Arcomat simogatja az esti csend,
mellém ül, érzem,
s én némán kérdezem, 
mivé lesz porszem életem
ebben az eldurvult világegyetemben.
Nincs szó, nincs hang,
és nincs felelet,
csak a templomi csend van,
mi egy pillanatra megszorítja
a kezemet!
A sóhaj, mi keblemből előtör,
könnyíti lelkemet,

Szerelmed vonz, magadhoz húz,
el nem enged,
de ez jó, olyan jó!
Húzz még és még magadhoz,
ó, magasztos, áldott szerelemmel
felhevült test a testemre,
ne nézz hátra,
csak ide a szemembe,
s meglátod, mennyire szeretlek.
Áldott test a testben,
lángolva, égve,
lüktetve szenvedélyes szerelemben.
Mindegy nappal vagy éjjel,