Hozzám bújt kedvesen az ősz,
lágy szellővel simogatta arcom,
oly jólesik nekem,
hagyom!
A napsugara kissé fáradtan ragyog már az égen,
én mégis minden nap, kedvesem, hozzád visszatérek.
Szeretlek téged!
Őszi színekbe festette a természet ecsetjével a tájat,
s én csodálom a színek kavalkádját,
amely a tájnak ad új bájat!
Vörös, barna, sárga,
ó, mily pompás árnyalatok sokasága,
elkápráztat mindig az ősz,
kedvesem haja is bizony már ősz,
oly jó hozzá bújni, ha hűvös az idő,
bizony már fogy az erő!
Színek varázsa, szívemet, lelkemet megbabonázza,
meleg volt az idei nyár,
de a gondolatom már messze jár,
hisz itt az ősz,
a szőlőérlelő,
a szüretelő,
a kamrákat megtöltő,
gyönyörű színeket festő!
Hűvösek a reggelek és az esték,
az őszi színekből még nem fogyott ki a festék,
nap mint nap varázsol újabb színeket,
s mi csodálkozva nézzük, mire képes a természet.
Még várjuk az indián nyarat,
reméljük nem kapunk havat,
mert még kell egy kis biztató meleg napsugár,
mely lelkünknek, testünknek boldogságot ád.
A kedvessel összebújva,
sétáljunk kézen fogva, még szép az idő,
ki kell használni, az ősz szépségét meglátni,
ad még az ősz boldog napokat,
az idő halad, nem halogat!
Merjünk hát őszintén szívből szeretni,
a természet ezt üzeni!

2024. szeptember 26.