Belopódzott közénk halkan a szeptemberi este,
a telihold huncutul kacsintva nézett a szemembe!
Lonc édes illata szállt a légben,
én gyönyörködtem az est szépségében!
Ez legyen ma az én estem, olyan jó,
hogy itt vagy velem!
Jöjj, kedvesem, hajtsd ölembe őszülő fejed,
hogy édes csókjaimmal a szádon gondjaid elfeledd!
Ne gondolj most semmi másra,
csak figyelj a szíved szavára.
A boldogság itt van velünk,
ha mind a ketten ugyanazt érezzük,
hogy mi kell nekünk,
mennyire szeretünk!
Oly sokszor mondtam, és leírtam már vagy százszor,
hogy mennyire szeretlek,
és ez nem múló mámor.
Ne várj, a csoda itt van, gyere szeress,
ne álmokat kergess!
A boldogság kapuja nyitva már,
beléphetsz rajta, a csoda ott vár!
Ölelj át szorosan, érezzem a vágyad,
hogy a testemet te is úgy kívántad!
Repüljünk együtt a felhők fölé,
hol mindig csodálatos kék az ég.
Bárányfelhőkre felülünk pihegve,
szemünk elkerekedve a boldogságtól csillog,
a vén hold is ránk mosolyog.
Elfelejtünk mindent, ami rossz,
nekünk már nem oszt, nem szoroz!
Boldogok vagyunk, ha szeretetet adunk s kapunk!
Boldogan éljük az életet kedvesem,
én így szeretem!

2024. szeptember 17.