Sötét szobában mélységes csend az úr,
nehéz a lég, a tüdő sípol és szúr.
Halkan suhan egy sóhaj, mely vágyakozással teli,
oly halk, hogy alig hallani.
Még dobog a szív és reménykedve vár,
hisz benne örökre már,
hogy talán még valaki rátalál.
Kicsi az esély, mert ő kalitkába zárva él,
ezért reszket, ezért fél.
Még ad némi hitet a remény,
ez az élet így kőkemény,
de talán van még egy esély,
még ha igen csekély,
talán nincs minden veszve még,
a szív még remél, a vágy ég!
Hit, Remény és Szeretet,
erre vágyik minden ember lelke,
így vagyunk megteremtve!
Lassan kél a hajnal,
bíbor-bársony pírral,
az ég alján a felkelő nap sugarai elűzik
az éjszaka sötét árnyait,
és beragyogják a fák ágait!
Új nap,
új remények!
Új vágyak,
új lehetőségek!

2024. augusztus 29.