Sötét az éjszaka, fent egy csillag sem ég,
szél sem libbenti a fák levelét, áll a lég.
Fülledt a levegő,
már a tücsök sem hegedül,
holnapra talán az idő egy kicsit megenyhül.
Már nem várunk nagy csodákat,
csendesen este elsuttogjuk imánkat,
s eszünkbe jut egy emlék,
mely számunkra oly kedves,
egy érintés,
egy kézfogás,
egy piciny szívdobbanás!
Szép emlékeink sora
apró kis versekbe írva,
szebbnél szebb gondolat,
mely nekünk új erőt ad, látva, így papírra leírva.
Élmények, emlékek,
megtörtént események,
álmok, vágyak és szép remények.
Csendes nyári este
kezem a kezed kereste,
meglelte, megszerette!
Eltelt sok hónap, év,
öregszik velünk együtt a remény.
Még remélünk pár szép évet,
mit a Teremtő ad,
egy kedves ölelést,
féltő szeretést,
szemünkben még egy kis csillogást,
gondolatban egy tüzes tangó táncolást!
Csend van, néma csend,
ez az Isteni rend,
az éjszaka mindenki elpihent,
már a tücsök sem ciripelt,
alszik a város is,
lassan elalszom én is,
hogy a hajnali fény simogassa majd
megpihent arcom.
Holnap új nap,
új remények,
új történetek!