Itt vagy velem, és mégis úgy érzem, messze jársz,
eltelt sok év,
de a szép emlék éjjelente visszajár.
Szemedből rég eltűnt a vágy,
sokat változtál.
Köszönöm,
hogy velem maradtál,
betegségemben mellettem álltál.
Más lett a világ,
körülöttünk forr a lég,
háború dúl s minden porrá ég.
Nincs nyugalom, mindenki rohan, ideges,
az ember mindig jobbat,
s nyugalmat keres!
Itt vagy velem és mégsem,
fáradtan a messzeségbe nézel,
két karod ölelésére várok, de hiába,
egyedül bújok az ágyba!
Őszülő fejjel az ember már örül, hogy él,
és túl sokat már nem remél! Megettük a kenyerünk javát,
hallgatjuk dédunokáink kacaját,
örüljünk neki, amíg lehet,
hisz az életünk, tudjuk, véges!
Nyugalomra, békés napokra vágyom,
hogy együtt legyen szeretett családom,
hogy ne kelljen félni nekik soha,
bár tudjuk, a sors mostoha.
Remélem még élhetünk pár évet, nyugalomban, békében,
s végtelen szeretetben!
Ezért imádkozom minden este, velünk legyen a jó Isten kegyelme!

2025. június 3.

TM