Lángokban elégett szívem hamvait
viszi a szél, kedvesem, feléd,
nem tudom, érzed-e a fájdalom bús dallamát,
amely neked rólam mond mesét.
Vágyakozó szívem érted
a szerelem lángjában ég hamuvá nap mint nap,
hiába a vágy, ha a gonosz élet minket cserben hagy,
és a test semmit nem kap!
Reszketve várom a holnapot, kedvesem,

Hóvirág,
hóvirág,
harmatcsepp a szirmán,
oly törékeny,
oly édes,
szívemnek oly kedves!
Harmatcsepp csillog
hófehér, porcelán szirmán,
felszárítja a februári napsugár!
Ő a tavasz hírnöke,
hó alól is kikukucskál
hófehér kelyhe!
Szépsége mindig elvarázsol,
szívemben szeretet lángol!
Oly kecses,

A költő az aki leírja versbe szedve szíve bánatát,
legszebb gondolatát,
szerelmes lángolását!
A költő megfogalmazza azt,
amit más is érez,
s ha olvasod, te magad is
újra érzed, átéled!
Költő szívét, lelkét
az olvasónak nyújtja át,
egy-egy versével te is
az égbe szállsz!
A költő ír,
mert írnia kell,

Én édesem, ha jössz felém,
szerelmesen átkarollak én.
Forró csókod ízét érzem,
ölelésed felkavarja vérem.
Érzelemmel teli forró ölelésedben elveszek,
szíved dobbanása jelt ad reszkető szívemnek.
A boldogság honába
repülünk mi ketten,
szerelmünk
már semmitől meg nem retten.
A gyöngédséged nagyon szeretem,

Úgy érzem magam, mint akit
mozsárban összetörtek,
testem minden része fáj,
mozdulni is alig tudok már.
Lelkem zokogva kiált,
sokáig nem bírom,
legyőz ez a fájdalom.
Vérnyomásom ingadozik,
hol fent, hol lent,
követni már nem lehet.
Dübörög, majd kiugrik helyéről a szívem,
ez a téli meleg nem kell nekem.

Forog velem a világ, kapaszkodok beléd,
már mindenem a tiéd,
ne hagyj elveszni, fogj erősen,
szívem zakatol hevesen.
Kell, hogy bízzak benned,
szerelmünk a tanú ebben!
Mikor kezem a kezedbe tettem,
örökre a tiéd lettem!
Szerelmem egyre ég, mint a máglya,
lobog a tűz, lüktet a vágya.
Nem szűnik, bár múlnak az évek,

Elpihent a csendes éj,
egy csillag sincs, sötét az ég.
Lelkem sóhaja hozzád száll ma is, mint rég,
s körbeölel téged, mint várost a sötét éj.
Szívem szeretetét küldöm a széllel,
arcodat simogatja,
csókot lehel szádra.
Sötét az éjszaka,
néma a csend szava,
mégis érzed, ott vagyok veled,
érzed, kezem a kezedbe tettem!

A reggel hűvös
délben a melegrekord
megdöntve nagyon

2024. február 8.

Szívem a szíveden
édes álmot álmodik,
legyen hosszú az éj,
ne múljon soha el,
nem kell a holnap
nélküled, kedvesem.
Álmodni,
melletted ébredni,
de szép is újra és újra,
ha jő a reggel bíbor pírral.
Álmodjunk édes,
boldog álmot, beteljesülést,
örök ölelkezést,
égbe repülést
ölem rejtekén.

Élet értelme
gyermekeink szemének
szeretetfénye

2024. február 4.

Egyedül az éjszakában
szüntelen én rád vágyom,
simogató puha ujjaidat várom.
Vágyom két karod finom ölelésére,
mézédes csókod ízére.
Vágyom,
hogy feléled hamuból a tűz,
mely most is feléd űz.
Vágyom rád minden éjjel,
viharos, égő szenvedéllyel.
Én édes kedvesem,
szeretlek, amíg élek!

2024. február 5.

Lelkem fénye hozzád száll,
nálad menedéket talál,
őrizd szívem érted égő lángját,
oltsd el csókjaiddal
a szűnni nem akaró vágyát.
Tiéd a szerelmes szívem
minden dobbanása,
védd, ne bántsa a világ gonoszsága.
Érted reszket éjjelente vágyakozó szívem,
érted kiált lázban égő testem!
Olthatnád vágyamat mézédes csókoddal,

Hálás szívvel köszönöm a sorsnak,
hogy nekem adott téged, nem másnak!
Velem voltál gondban, jóban, rosszban,
akkor is, ha nem hittem magamban.

Szereteted átsegít sok bajon,
tőled olvadok, mint vaj a napon.
Gondunk, bajunk rögtön megoldódott,
ha a két szemed énrám ragyogott.

Megsebzett lelkek
kalitkába zárt remény
még élő holtak

2024. február 1.

Simítsd meg lágyan, puhán
a vörös rózsa bársonyos szirmát,
s kezed nyomán harmat kél gyöngyözőn,
csillogva, és kinyílik csodás, vérvörös kelyhe,
s érted reszket a rózsa szirma.
A rózsa oly szép, ha a bimbóból kinyílik,
csodálatos látvány, meglátod, tiéd lesz az
áhított boldogság, ez nem ármány.
Nektárját, ha ízleled,

Hideg február
jégvirág az ablakon
fagyos lehelet

2024. január 31.

Mint rózsa szirma a harmatcseppekre,
úgy vágyom rád éjjelente.
Ne hagyj kedves vágyakozni,
gyere, bújj mellém,
gyere szeretni!
Rózsa szirmán harmatcseppek,
oly jó, hogy vannak
ily boldog percek!
Szeretni lángoló, szenvedélyes
szerelemmel,
odaadó, izzó, felhevült érzelemmel.
Nincs boldogabb érzés ennél,

Hideg szél süvít
ma reszket a téli táj
fázik a világ

2024. január 27.