k 04/15/25
Kovácsné Lívia
Szeretni és szeretve lenni,
a legszebb érzés így boldogságban élni.
A szeretet nem ismeri a határokat,
átível óceánokat, tengereket,
magas hegyeket és legyőz mindent
az önzetlen, feltétel nélküli szeretet.
Mit neki az Alpok vagy a Himalája,
nem számít az emberek közti távolsága.
A szeretet az életünk legszebb csodája,
|
k 04/08/25
Kovácsné Lívia
Álmodtam egy szép világról,
tarka rétről, sok csodáról,
nyíló mezei virágról,
bogárkákról, méhecskékről,
csillogó szárnyú lepkékről!
Boldog családokról, nagypapáról, nagymamáról,
tündér mosolyú unokákról.
|
v 04/06/25
Kovácsné Lívia
Vártuk a tavaszt
itt van már az április
csalóka idő
Csodás április
cseresznyefa-virágzás
fagyos idő jön
Virágba borult
szép áprilisi tájban
havat jósoltak
2025. április 6.
TM
|
v 04/06/25
Kovácsné Lívia
Álmatlan éjszakák,
elvetélt vágyak,
kihűlt ágyak,
vajúdó érzések,
üres tekintetek!
Hiányod ordít az éjszakában,
fekete leplével betakarnak az árnyak,
a vágy tombol, mint egy vad zivatar,
de már ő sem tudja, mit akar!
Hiányzik a kezed bársonya,
a bőröd illata,
a karod ölelése,
a csókod íze!
|
cs 04/03/25
Kovácsné Lívia
Álmok tavában fürödtem én,
a szívem dalát küldtem feléd,
szelek szárnyán repült a dal,
remélem, megértésre talál majd!
Szívemből szól az én dalom,
neked küldöm, édes angyalom.
Álmok tavában úsztam boldogan,
velem voltál már gondolatban,
szívem csordultig tele szerelemmel,
a csillagok néztek le ránk szeretettel!
|
h 03/31/25
Kovácsné Lívia
Könnyek gördülnek arcomon,
végigfutnak a nyakamon,
fáj, sajog mindenem,
a fájdalom széttépi a testemet, lelkemet!
Front jön front hátán,
a szívem vérzik ennek láttán.
Hittem, hogy jönnek még szép napok,
de lassan megöl a szűnni nem akaró fájdalom!
Hittem, hogy jön a melengető napsugár,
és átjárja testemet a boldogság!
|
v 03/30/25
Kovácsné Lívia
Az idősödő ember az élettől
már sok csodát nem remél,
de lelkében őrzi a sok szépet,
mit életében átélt!
Már szürkül a fény, de néha
egy egy villanásnyi szikra
még a szívünkig elér.
|
cs 03/27/25
Kovácsné Lívia
Amikor szívem a szíveden megpihen,
hozzád bújok oly lelkesen,
én oly boldog vagyok kedvesem,
maradj mindig így velem!
Tavaszi nap simogatja arcunkat,
huncut szellő borzolja hajunkat,
virágok illata száll a légbe,
kezem belesimul a kezedbe.
Mosolyogva nézünk fel a kék égre,
itt a tavasz végre,
boldogság költözött a szívünkbe!
|
sze 03/26/25
Kovácsné Lívia
Miért kínoz a fájdalom?
Miért fáj a szívem oly nagyon?
A testem, a lelkem beleremeg,
ha látom a két szemedet,
ha hallom a hangodat,
mely számomra maga a csoda!
Ha nem vagy mellettem, kínoz
a fájdalom, a szívem úgy sajog, hiányzol oly nagyon!
Hiányod megszokni sohasem fogom,
bár ezen sokszor elgondolkodom.
|
sze 03/26/25
Kovácsné Lívia
Álmodom!
Egy csodás álomvilágban vagyok!
Átölel féltőn a két karod, felébredni most nem akarok.
A vágy zenél egy csodás romantikus zenét,
s az ember hamar elveszti az eszét.
Én a vágyad ébredését érzem,
mely tűzbe hozza rejtett szenvedélyem.
Érzem a kezed testem barangolja be,
s a reszkető remény beteljesülést nyer!
|
k 03/18/25
Kovácsné Lívia
Egész nap esik a márciusi eső,
a vetésnek ez oly kecsegtető.
Száraz volt, szinte porzott már a föld,
most kivirult és minden oly gyönyörű zöld!
Gyöngyökként gurulnak az esőcseppek szerteszét,
s a szomjazó föld mohón beissza minden egyes éltető cseppjét!
Éled a természet,
rügyeket bontanak a bokrok,
a fák,
|
p 03/14/25
Kovácsné Lívia
Ha megsimogathatnám most az arcodat,
ha csókolhatnám a szádat,
ha neked adhatnám a mámat,
ha kétkarod oltalmában elveszhetnék,
ha a csillagok közt veled sétálnék,
veled csuda boldog lennék!
Hévíz, 2025. március 14.
TM
|
sze 03/12/25
Kovácsné Lívia
Ha itt lennél velem,
nem lenne könnyes a két szemem,
hozzád bújnék szerelmesen,
nem cserélnék senkivel sem!
Csókjaimmal halmoznám el a szád,
s a két szemed vágytól csillogva nézne rám!
Féltőn átölelne két karod engem,
boldogságtól gyorsabban verne
a szívem!
Fentről a csillagok mosolyogva néznének le ránk,
|
szo 03/08/25
Kovácsné Lívia
Köszöntelek szépséges Tavasz, te éltető,
a természetet életre keltő,
a barkaszentelő,
március 8.-án
a nőket köszöntő,
a szemet gyönyörködtető virágeső,
ezt adja minden tavasszal a Teremtő,
mely oly kecsegtető, néha merengő,
boldoggá tevő,
szívet melengető,
lágyan körbe ölelő,
simogató, meleg szellő,
vágyakat keltő,
|
p 03/07/25
Kovácsné Lívia
A márciusi napsugár arcomat simogatja,
reszkető lelkemet szikrázó fényével átkarolja.
Puhán, gyengéden átöleli testem,
édes Istenem, ezt az érzést már oly régen kerestem!
Jólesik a napfény melengető sugara,
mely minden porcikámat gyengéden átjárja.
Pitypang, százszorszép, gyöngyike, ibolya
|
cs 03/06/25
Kovácsné Lívia
Márciusi nap
melegíti arcunkat
vége a télnek
Tél temetése
és máglyára vetése
busók ünnepe
Csodás március
a bimbózó virágok
illatuk elszáll
Meleg napsugár
arcunkat simogatja
boldogság nekünk
Csodás március
úgy vártunk téged már
szívünk öröme
2025. március 5.
TM
|
cs 03/06/25
Kovácsné Lívia
Hajtsd a vállamra őszülő fejed,
csókot lehelek megfáradt arcodra, testedre,
letörlöm könnyeid, mit az élet gyötrelmei fakasztottak!
Átölellek,
testemmel melegítem reszkető testedet, és szeretném a múltat elfeledtetni veled!
Élj a mának velem,
szerelmes vágyad add nekem.
Repüljünk együtt a világmindenségbe,
eggyé olvadva a szerelem hevében,
|
v 03/02/25
Kovácsné Lívia
Behunyom a szemem,
és érzem, itt vagy velem, válladra hajtom őszülő fejem,
te csendben, lágyan átölelsz,
s fülembe súgod, mennyire szeretsz!
Messze vagy, és hiányzol már nagyon,
ezt őszintén megvallhatom!
Várom, hogy újra lássalak,
a két karomba zárjalak!
Szeretlek téged, kedvesem,
nélküled mit sem ér az életem!
|
v 03/02/25
Kovácsné Lívia
Még nem búcsúzom,
még itt vagyok,
szeress, ha még kellek neked,
ha úgy érzed, jó még velem,
ha hiányzom, és vágysz még rám magányos éjszakán!
Még nem búcsúzom,
még itt vagyok,
bár messze vagyok tőled,
nekem te nagyon hiányzol,
hiányod megszokni sosem fogom, nem is akarom!
Süt a nap, és csodálatos szép kék az ég,
|
szo 03/01/25
Kovácsné Lívia
Hozzád simulva oly szép az este,
szívem a szívedet kereste,
boldog volt, mikor meglelte,
örökre magáévá tette,
s betakarta összefonódott testünket az éj leple!
Szívem sohasem feledte,
amint sétáltunk a tejútrendszerben,
kéz a kézben.
Azóta sokszor újra álmodom,
átölel újra a két karom,
én nagyon akarom,
|