Őszi szél borzolta fák,
fáradt már a napsugár!
A hordókban érik már új bor,
kóstolgatni oly jó,
teli már az éléskamra
finom befőttekkel,
alma, körte, meggy és cseresznye,
mind-mind benne az üvegekben,
s ránk mosolyognak csendben!
Égő piros a galagonya,
a dombok alját ő uralja,
bokrok alján sok-sok gomba,
őzikéknek, nyuszikáknak finom lakoma!
Fák alján vastag az avar,
lassan mindent paplanként betakar!
Mókus barátokat keres,
de senkit nem talál már,
odújába visszatalál!
Avar alján serceg a falevél,
süni menedéket keresgél!
Fákon már csak pár levélke
kapaszkodik görcsösen,
ők még szebb napokat remélnek!
Majd jön egy viharos szél,
s nappalt felváltja az éj,
jön a sötét,
a hideg hajnal, mely eloszlatja
a reményt!
Reggelre harmatcsepp csillog
a színes avaron,
szerteszét gurulnak a talajon,
és az utolsó levélkék is
szép lassan
az avarszőnyegen landolnak!
Ébred a táj, az ősz gyorsan
átvette uralmát,
és megmutatta csodálatos színeit
a világnak!

2025. november 7.

TM