Hull a hó, hull a hó,
nézni bizony csudajó!
Szánkózni viszi az unokát nagyapó,
vidám ének, nevetés,
ha suhan veled a szánkó!
Hull a fehér, puha hó,
belelépni most oly jó.
Hóembert építünk kacagva,
komoly méretű lett
a hóember pocakja!
Fején horpadt piros fazék,
neki bizony ez oly szép.
Orra egy szép nagy sárgarépa,
szája apró széndarabka.
Nyakában egy csíkos sál,
a boldoság most már rátalál!
Kezében egy kopott seprű,
arcán vidám mosoly s derű!
Pocakján dióból van a gomb,
nincs körülötte lomb.
Hógolyózni futnak a gyerekek,
közben nagyokat nevetnek!
Hull a hó, a fehér hó,
a tájat nézni most oly jó!
Hópihék szállnak a légben,
egymásba kapaszkodva
halkan énekelnek.
Csengő csilingel a lovasszánon,
boldog mosoly az orcánkon!
Suhan a havon a lovasszán,
emlékek tódulnak fel
a lelkünkből már!
Csodálatos a januári hóesés,
szívünknek, lelkünknek oly mesés!

2026. január 6.

TM