Behunyom a szemem,
és érzem, itt vagy velem, válladra hajtom őszülő fejem,
te csendben, lágyan átölelsz,
s fülembe súgod, mennyire szeretsz!
Messze vagy, és hiányzol már nagyon,
ezt őszintén megvallhatom!
Várom, hogy újra lássalak,
a két karomba zárjalak!
Szeretlek téged, kedvesem,
nélküled mit sem ér az életem!
Rügy fakad már az ágakon,
a tavasz lépte zizeg már az avaron,
s a lassan melegedő szél mindig hoz új reményt,
boldogságot, sok szép élményt!
Álomból valóság lesz,
minket ez boldoggá tesz,
hisz újra veled lehetek majd, kedvesem!
Várjuk a szép tavaszt,
mely már itt jár a kertek alatt,
az idő kereke egyre jár,
megállítani senki nem tudta már!
Tél után jön a csodálatos, szép tavasz,
a napsugara bimbókat fakaszt,
virágok nyílnak majd, amerre a szem ellát,
oly jó, ha sétálunk és a két karod féltőn ölel át!
Még álmodom,
de tudom, valóra válik ez az álom,
veled lenni kedvesem egyre jobban vágyom!

Hévíz, 2025. február 27.

TM