Jégcsap csillog az ereszen
és a fák ágain,
január derekán álmodunk,
és száll messze a vágyunk!
Messze még a tavasz,
a tél java még hátra van.
Hideg a hajnal, fázik a táj,
hófehér minden,
dér csillog a fákon,
a bokrokon.
Reszket a bokor,
szél fújja az ágakat,
csilingel a jégcsap,
ahogy összekoccan!
Ma tiszta volt a lég,
a napsütésben fázott
minden élőlény!
Kis madárkák fenn
a fák ágai között,
mind ide költözött,
összebújnak, így nem fáznak,
meleget adnak egymásnak!
A tavaszra már ők is
nagyon várnak!
Még hull majd a fehér hó,
a hópaplan takaró!
Megvédi a fagytól
az őszi vetést,
s ha jő a szép tavasz,
az olvadó hó a magok szomját
oltja majd!
Addig élvezzük a tél szépségét,
szánkózzunk, sieljünk,
hóembert építsünk,
nagyokat nevessünk,
hisz a tél is szép,
örüljünk mindenképp!

2026. január 21.

TM