Nagy pelyhekben hull a hó,
lesz belőle a földeken puha-pihe takaró!
Sűrűn szállnak a hópelyhek,
egymás kezét fogva halkan énekelnek!
Ámulva nézem ezt a csodát,
mit az ég nekünk most így nyújt át!
Hófehér-tiszta most a táj,
eltakarta a hó a város porát!
Hópihék táncolnak a januári szélben,
olyan ez, mintha benne lennénk
egy gyönyörű mesében!
Hólepte bokrok és fák hajladoznak
a szél fuvallatára,
míg a hópihék egyre sűrűbben hullnak
a tájra!
Éjszaka jő a fogcsikorgató hideg,
a fagy,
a megolvadt hó reggelre majd jéggé fagy!
Hóember mosolyog a kertben,
neki nem árt a fagy sem reggel!
A madáretetőben van bőven eledel,
nem szenved hiányt sem a cinke,
sem a vörösbegy!
A feketerigó is reggelizni jő,
neki is jut a magokból elegendő!
Hófödte hegycsúcsok, érintetlen táj,
benne gyönyörködni csuda jó már!
Síelők kacaja messzire száll,
boldogság látni, ahogy
siklik a síléc messzire már!
Kipirult arcukon boldog mosoly,
szívük tele örömmel, szeretettel!
Jön még utánpótlás,
jön még friss hó,
lesz még dupla puha hótakaró!
Ezt ígérte január,
nemsokára itt a február,
aki újabb csodákkal vár!

2026. január 9.

TM