Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Cseh Ildikó

Cirka
Cirka képe

Igazság

Rovatok: 
Vers

Azt mondják, kimérte a sors
mindenkinek, ami jár,
de sokat sírsz, mert ez jutott,
minden tiéd, ami fáj.

Nem érzed az igazságot,
látod annak több jutott,
a jólét asztaláról
mézeskalácsot kapott.

A nagykönyvben meg van írva,
az a törvény, annyit kapsz,
amennyit a tenyeredből
másnak nyújtasz, másnak adsz.

Cirka
Cirka képe

Látomás

Rovatok: 
Vers

Álom és valóság keveredik,
sejtelmes árnyékként a látomás
messze száll, majd újra közeledik
az illúzió tépett mámorán.
Bús hangok kergetőznek bársonyán,
képek rejtik el a valóságot,
az elme zavarodott démonát,
míg keresgéled a bizonyságot.
Egyszer előjönnek csalódások,
messze tűnik a színes szivárvány,

Cirka
Cirka képe

Sors útján

Rovatok: 
Vers

Lépkedek a kétségek útján,
ennyi volt, és nincs tovább?
Valaha egyszer még meglelem
létemben a sok csodát?

Az élet elszáradt avarán
megtört sorsok ropognak,
hallom jajgatásukat,
nekik most mit adjak?

Nyújtanám feléjük kezem,
de ellökik, mást akarnak,
hiába adnám tört szívem,
csak sóhajtanak, jajongnak.

Cirka
Cirka képe

Dédi

Rovatok: 
Vers

Kár, hogy nem látod dédunokádat,
kivel megáldott bennünket az ég,
kedves arca, mint az angyaloké,
hangja balzsam, akár a tiszta méz.

Tudom, szeretnéd, sétálnál vele,
fognád finom, puha kezét,
meséjét szívesen hallgatnád,
akár egy földöntúli zenét.

Cirka
Cirka képe

Régi nyár

Rovatok: 
Vers

Junges Mädchen, liebe Mädchen,
hol a régi Balaton?
Sétálgatok csendes partján, magamban ezt kutatom.
Meleg napok, kockás plédek,
olcsó lángos, fagyizunk,
hosszú hetek, nyári szünet,
minden évben nyaralunk.
Sátor, matrac, sok konzervvel, Trabantba mind belefér,
Sokolhoz kell csak elmenni, ha kifogyott, elemér.

Cirka
Cirka képe

Jégbezárt élet

Rovatok: 
Vers

Hó takarja az erdőt, mezőt és dombokat,
tél hidege jégkristályokat osztogat,
tündérmese pálcái lógnak az ereszen,
nap melege még nem jut túl a hegyeken.

Nádszál próbál ellenállni a szél súlyának,
keményen pengeti dallamát húrjának,
kristályokon csillan a pillanat szépsége,
egyszer eljön a fagyos, hideg tél vége.

Cirka
Cirka képe

Kórházban

Rovatok: 
Vers

Sápadt arcú emberek
tétován járkálnak,
semmi nem sürgős,
fel-alá sétálnak.

Gyógyulásra várnak,
harcolnak a kórral,
vagy az öregségtől
küzdenek a korral.

Néha szót váltanak
másik sorstársukkal,
mi lesz ma az ebéd,
mi van fájdalmukkal.

Cirka
Cirka képe

Farkas /in memoriam/

Rovatok: 
Vers

Kilőtték a farkast,
mert eltévedt,
határt nem ismert,
átlépett.
Nincs helye itt vadnak,
kicsinek és nagynak,
pusztulnia kell,
élni nem hagynak.

Cirka
Cirka képe

Évek

Rovatok: 
Vers

Tervek voltak a fejemben,
rengeteg,
vágyak voltak a szívemben,
nagy hegyek,
lassan megszelídültek,
mára elcsendesültek.
Elfogytak előlem az utak,
a hegy is inkább untat,
nincs sietős dolgom,
legalább nem botlom.
Túlzottan nem ragaszkodom,
ha nem kell, nem kapaszkodom,
már csak figyelem a szépet,

Cirka
Cirka képe

Erdei világ

Rovatok: 
Mese

Korhadó fatörzsek a süppedő avaron,
az erdő világát meg nem zavarom,
csendesen járok, néha leülök,
rigóknak, bár hamisan, visszafütyülök.
Szarvas agancsának helye a törzsön,
dörzsölte, hogy leessen, végre letörjön,
pocsolyában vaddisznó lenyomata,
piszkosan, sárosan ballagott haza.
Madarak hangosan megkiabálták,

Cirka
Cirka képe

Költészet napjára

Rovatok: 
Vers

Szavaid rímekbe szedve,
verseid könyvekbe gyűjtve,
megfigyelni a világot,
elmesélni, ahogy látod.

Szavakkal lehet bántani,
gödörbe, sárba lerántani,
mélységesen megalázni,
gyűlölni és utálkozni.

Szavakkal lehet szeretni,
egekbe, felhőkbe emelni,
dicsérni és elaltatni,
boldogságot, reményt adni.

Cirka
Cirka képe

Borostyán

Rovatok: 
Vers

Körbefutnak fákat,
falakat zölddel borítják,
magasra törnek a fénybe,
az erdőt körbefonják.

Indákat növesztenek,
öleléssel megfojtják,
rajta élősködnek,
erejét is elszívják.

Élni akarnak ők is,
bár másokon,
mindenhol látni belőlük
falun és városon.

Cirka
Cirka képe

Mezei István emlékére

Rovatok: 
Vers

Bár nem találkoztam vele,
kedveltem verseit,
melyekben megírta
színes gondolatait.

Szívesen olvasgattam
komoly, szép dallamait,
megnyitotta előttünk
életének ablakait.

Elsárgulhat a papírlap,
sírján a virágok,
de emléke megmarad,
megőrzik az írások.

Cirka
Cirka képe

Újra

Rovatok: 
Vers

Ha a nap mosolyog,
megtelik a park,
ablakokon beragyog,
vidáman szól a dal.

Ha sírnak a fellegek,
kizöldül a rét,
búsak az emberek,
és kiürül a tér.

Ha szél fúj, tomboló,
és minden bezár,
nagy a vész, ostromló,
már a madár se jár.

Cirka
Cirka képe

Tavaszváró

Rovatok: 
Vers

Várom a virágillatos tavaszt,
mely fákon rügyeket fakaszt,
madaraktól boldog dallamokat,
a pirosra festő napsugarat.

Zöldellő réten a tücsökzenét,
bárányfelhők kék tengerét,
a májusban érő cseresznyét,
fecskefészekből a csicsergést.

Cirka
Cirka képe

Varjú csapat

Rovatok: 
Vers

Köröztek a városban,
hangosan károgtak,
ki tudja, honnét jöttek,
talán új hírt hoztak.

Leültek egy háztetőre,
nem tudni, mire vártak,
egyszer csak meggondolták,
felszálltak, továbbálltak.

Pár napra el is tűntek,
már épp hiányoztak,
majd újra hallottam,
hangosan kiáltoztak.

Rovatok: 
Humor

Szivárvány lengő trilláján
a nap csillámos virágpora
száll a pitypangos zöld réten,
mint verdeső szárnyú éjfél álomfoga.

Csipkeruhájában lelkének
színes, foltos zuhatagát
pókhálós, rút hajnalban
harmatcseppek szövik át.

Cirka
Cirka képe

Kolostornál

Rovatok: 
Vers

Olyan nyugodt, csendes ez a hely,
ha ott vagy, érzed, körbeölel,
véget ér minden sürgős dolog,
az idő innét eltávozott.

Falai megőrzik a múltat,
az erdőben fák közé bújnak,
suttogva mesél róla a szél,
századok óta véget nem ér.

Cirka
Cirka képe

Hív a hajnal

Rovatok: 
Vers

Az álom még húzza messze szálló lelkem,
de agyam már tudja, fel kellene kelnem.
Fülemben madárdal, hívogat a hajnal,
takaróm melege harcol még a dallal.

Lassan célba is ér a bűvös zaklatás,
agyam már a reggel teendőiben ás,
jólesően nyújtózom takaróm alatt,
próbaként kibújtatom a lábujjamat.

Cirka
Cirka képe

Régi és új világ

Rovatok: 
Vers

A lenyugvó nap pislantott búsan,
majd a hegy mögé hanyatlott,
a szekeret két ökör húzta,
mellette a gazda ballagott.

Fáradt a szeme, az arca,
a barázdák porosak nyakán,
hajnaltól kezében eke szarva,
de még lesz dolog a tanyán.

Oldalak