Gyertyák égnek fényesen,
lobogó lángjuk összeér,
halkan visszatér a múlt,
mosolyotok fényükben él.

Emléket idéz lelkünk,
szívünkben szeretet zenél,
még a szél is csendesebben fúj,
így arcotok életre kél.

Mert nem mentetek el,
csak más fényben vagytok,
s ha csillagot lát az ember,
tudja, ti is ott ragyogtok.

Nem látjuk, de itt vagytok
minden rezdülésben, fényben,
szívetek melege újra átölel,
múlt dalol az esti égen.

Nem fájdalom, már csak hála,
hogy voltatok velünk,
minden ölelés, minden szó
ma is tovább él bennünk.

Sírotokon virág hajladozik,
csendes az álmotok rég,
mintha csak aludnátok,
őrzi álmotok az ég.