Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Cseh Ildikó

Cirka
Cirka képe

Múló idő

Rovatok: 
Vers

Hova lett a múló idő, nem lelem,
elnyelte valami hatalmas végtelen,
eltűnt, csak kergetem, keresem,
merre van a jövő, érkezik, teremtem.

Magamnak a sorsomat álmodom,
nem mindegy, siratom vagy táncolom,
a boldogtalanságom gyászolom,
vagy a boldogságomat számolom.

Cirka
Cirka képe

Pityókás Márton temetése

Rovatok: 
Humor

      Amikor felébredt, először nem tudta, hol van. Teljesen elgémberedtek a végtagjai, nem tudta kinyitni a száját, mert fel volt kötve az álla.

Cirka
Cirka képe

Langyos szél

Rovatok: 
Vers

Messze szálló ökörnyál
mutatja, ha a pók útra kél,
elviszi új hazába,
új tájra az őszi szél.

Hajnali harmatgyöngyök,
szivárványt fest rá a nap,
és ez olyan csodaszép,
csak az nem látja, aki vak.

Agancsok csattogása
megtöri a csendet,
szarvasbikák harca és hangja
az egész erdőben zengett.

Cirka
Cirka képe

Őszi pillanat

Rovatok: 
Vers

Elmúltak a nyári napok,
kergetőznek a falevelek,
lombfúvóval a kezében
tereli a szomszéd gyerek.

Kutyája játszik vele,
rúgja szét, mit összefújt,
közben bőszen megugat
mögötte egy rút varjút.

Mosolyt csal az arcomra,
ahogy figyelem őket,
szép pillanata ez
a késő, langyos ősznek.

Cirka
Cirka képe

Selyemcukorka

Rovatok: 
Vers

Rózsaszín felhők úsznak az égen,
tündérek szállnak virágzó réten,
soha nem esik, mégis zöld minden,
betegség, halál, többé már nincsen.

Álmodhatsz magadnak egy szép világot,
selyemcukorkás boldogságot,
mindent, mi kellene néked,
mindent, ahogy kellene élned.

Cirka
Cirka képe

Ébresztő

Rovatok: 
Vers

Mily kórság ette lelkét ennek a világnak,
itt már alszanak az angyalok, hogy nem vigyáznak?
Mi történt az emberrel, miért ilyen balga,
nem tudja, hogy kezében a nagyvilágnak sorsa?
Miért engedi, tűri a Teremtő,
miért nem szól, hogy ember ébresztő!
Önmagadnak ne légy ellensége,
jóra teremtettelek, békességre.

Rovatok: 
Humor

Katinak elromlott az autója, és azzal szembesült, hogy bizony reggel busszal kell menni dolgozni. Egész este a menetrendet böngészte, felhívta a barátnőit, akik mind ismertek egy-egy buszsofőrt, és immáron reggel a buszindulás teljes tudatában várt a megállóban.

Rovatok: 
Vers

Narancsos alkonyban néma árnyak,
hullámok simogatják lábukat,
a nap utolsó sugarában állnak,
mely elhozza végső álmukat.

Búcsúznak a földi élettől,
holt lelkek ők, magányosak,
nem látják a földi szépséget,
aranyhomokot és sirályokat.

Cirka
Cirka képe

Emlékek háza

Rovatok: 
Vers

Rozsdás lett a kapu,
alig engedett,
kulcsa, ki tudja már
mikor, elveszett.

Minek kéne zárni,
rég nincs ott már semmi,
értéktelen minden,
mit el lehetne vinni.

Ami kincs ott maradt,
már csak nekem számít,
emlékeket őriz,
és szívemet fájdít.

Cirka
Cirka képe

Találkozás

Rovatok: 
Vers

Nem keresem azt,
ki sose hív engem,
nem hiszem, hogy ettől
bús dalt kéne zengnem.

Meg vagyok nélküle,
megmaradt a mosoly,
mindegy, hogy az barát,
vagy egy hűtlen rokon.

Ha eddig nem keresett,
nem is hiányoztam,
nem zokogom éjjel teli
párnám magányomban.

Cirka
Cirka képe

Gyertyaláng

Rovatok: 
Vers

Mikor világra jöttél,
nem szóltak üstdobok,
legfeljebb a szoba
lámpája pislogott.

Talán nem is vártak,
nem örültek néked,
nélküled is nehéz,
bús volt már az élet.

Hiába, te sosem
voltál benn a tervben,
cseperedtél mégis,
mint gyomok a kertben.

Cirka
Cirka képe

Ősz

Rovatok: 
Vers

Kezdődnek a hideg napok,
keresem a nagykabátom,
jönnek a hajnali fagyok,
elküldeném, még nem várom.

Öreg hölgyek évszakával
kiegyeznék egész évben,
langyos őszi éjszakában
maradhatna voltaképpen.

Itt kellene velem éljen,
míg színeit megcsodálom,
hova siet, nem is értem,
most kereshetem a kabátom.

Rovatok: 
Vers

Harcolni az életért
hatalmas feladat,
gyógyítani szenvedőt,
kell hozzá akarat.

Adni neki reményt,
legyen miben hinni,
hitet, ha már nem hisz,
és vele együtt bízni.

Mosolyogni őszintén,
kezét kézbe fogni,
hagyni, hogy a félelmét
meg is tudja gyónni.

Cirka
Cirka képe

Vadászat

Rovatok: 
Vers

Egy egér a fűben
magokat keresgél,
szimatol, majd megáll,
néha így körülnéz.

A vadász jól elbújt,
hogy ne vegye észre,
fel ne figyelhessen
a közelgő vészre.

Messziről figyeli
minden mozdulatát,
szimatolja bőszen
lába lenyomatát.

Cirka
Cirka képe

Harmatcseppek

Rovatok: 
Irodalom

Reggel, ha gyöngyfüzér van a pókhálókon és a faágakon, már tudjuk, hogy véget ért a nyár.
A fecskék elrepültek, a langyos napsütésben bágyadtan sétálgat egy légy az ablakon. A hegyoldalakban azért vidáman zajlik a szüret, hangos kacagások mutatják, merre tart a sorban a szőlőszedő csapat, mert mindig van valaki, aki szórakoztatja a többieket, és hálából nevetést kap cserébe.

Cirka
Cirka képe

Düh

Rovatok: 
Vers

Szomorú arcú párok,
boldogtalan emberek,
ráncokban a bánat,
látszanak a jellemek.

Üres tekintetek,
mosolytalan száj,
látszik, hogy legbelül
valami nagyon fáj.

Fröcsög a düh másra,
mondja az igazát,
legyen az valós,
vagy éppen kitalált.

Cirka
Cirka képe

Múló idő

Rovatok: 
Vers

Figyelem a múló perceket,
ez marad, ez gyorsan elmehet,
lassítanám, mi szép, tartson örökre,
de ha csúf, tűnjön el sáros gödörbe.

Maradjon az óra, ne siessen úgy,
egyre rövidül előttem az út,
bár a végét még nem látom,
már nem marad mögöttem sáros lábnyom.

Cirka
Cirka képe

Emlékezés

Rovatok: 
Vers

Messze sodort sok mindenkitől az élet,
van, kinek az arca rég köddé lett,
régi barátok, ismerősök eltűntek,
helyettük mások, újabbak gyűltek.

Ha néha előkerülnek régi fotók,
kissé gyűröttek már, kissé fakók,
elmerengek az emlékeken,
néhány kedves történeten.

Cirka
Cirka képe

Nézz fel

Rovatok: 
Vers

Emeld fel az égre fejed,
nem baj, ha a nyakad recseg,
messzire láss csillagokba,
jövőbe és tegnapokba.

Földbe ragadt mindkét lábad,
ne add meg magad a sárnak,
tudd, hogy ez csak illúzió,
igazságtól elringató.

Emeld fel az égre fejed,
nem a sárban van a helyed,
egy vagy te az égiekkel,
járjál mindig emelt fővel.

Cirka
Cirka képe

Ki vagyok

Rovatok: 
Vers

Csak úgy, egymagamban,
sokszor gondolkodok,
mi végre az élet,
vajon miért vagyok?

Hol van a kezdet,
vajon van- e vég,
kérem Istenemet,
adja a jelét.

Pislog egy csillag,
a hold rám nevet,
erre vártam talán,
vagy csak képzelet?

Oldalak