Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Cseh Ildikó

Cirka
Cirka képe

Sziget

Rovatok: 
Vers

Az égben van egy kis sziget,
ahol már senki nem siet,
mert a lélek itt névtelen,
és már látszik a végtelen.

Vissza nézhetsz utoljára,
elmondhatod ezerszámra,
imáidat, könyörgésed,
kérheted az üdvösséged.

Ha majd a kaput átléped,
utolsó lapod kitéped,
a hídon félve lépkedtél,
tudni fogod, hogy végeztél.

Cirka
Cirka képe

Szirén

Rovatok: 
Vers

Hajósok a tengeren,
hiányzik az otthon,
mikor csendes éjjelen,
holdfény ül víz fodron.

Halk hangot hoz a szellő,
mesés hangja vízbe csal,
csilingelő csengő,
gyönyörűség ez a dal.

Nem hiányzik már a part,
énekével elvarázsol,
mindörökre fogva tart,
érte te is elkárhozol.

Cirka
Cirka képe

Kiválasztottak

Rovatok: 
Vers

Burokban élnek őrült gazdagságban,
fejük mélyen a homokba dugva,
elérhetetlenek a magasságban,
nyomorúságról semmit nem tudva.
Külön világukat boldogan élik,
úgysem számít, aki vagyontalan,
a többi szegény embert elítélik,
számukra úgyis csak haszontalan.
Kinek e világban vagyona nincs,
hiába menekülne, nincs hova,

Cirka
Cirka képe

Morzsák

Rovatok: 
Vers

Üres a ház oly régóta,
vert falán lógó képek,
terítő még az asztalon,
rajta kanalak és kések.

Megkopott vágódeszka,
otthagyott száraz morzsák,
már nincsenek hangyák sem,
hogy sietve elhordják.

Sparhelt lába megroggyant,
fazékban egy pók lakik,
befőttek a kamrában,
egy üvegben apró kavics.

Cirka
Cirka képe

Harcosok

Rovatok: 
Vers

Vonultak hónapokon éveken át,
megvívni egy harcot, egy bősz csatát,
szemtől szembe küzdöttek hősként bátran,
sokan haltak csúf halált csatában.

A királyért dicsőség küzdeni,
lábat, kart, egyebet elveszíteni.
Még nemességet, vagyont is szerzett,
ki a harctéren bőséggel vérzett.

Cirka
Cirka képe

Bárányfelhők

Rovatok: 
Vers

Nagyapám egy faágat faragott,
apró mintákat karcolt, vésett bele,
lábánál a puli vigyázta,
ő volt a füle, és a szeme.

Ha vakkantott, valamit nagyon figyelt,
nagyapám fejével felé biccentett,
a kutya boldogan felugrott szaladt,
és már terelte is, aki meglépett.

Cirka
Cirka képe

Báránybőrben

Rovatok: 
Vers

Bujkál, álcázza a csalást,
nem hoz mást csak vad harapást,
új bundában áll a nyájba,
így mar társai húsába.

Leplezi magát, halált oszt,
mosolyog, fogát nem látod,
nem sejted, hogy báránybőrben,
farkas lakik, kíméletlen.

Köztünk él és gátlástalan,
orvul támad zavartalan,
már késő ha felismered
nem barátod, ellenséged.

Cirka
Cirka képe

Tolerancia

Rovatok: 
Vers

Hol van a megértés, a tolerancia?
Helyette mi van? Csak vad arrogancia!
Hova lett a kedvesség, hova a jóság?
Jött helyette rosszindulat és bunkóság.

Udvariasság, mostanra Isten veled!
itt vannak világunkban a szemtelenek!
Lökdösődés, rúgás, helyedről kitúrás,
elűzött minden kedvességet, kultúrát.

Cirka
Cirka képe

Üzenet a hangyáknak

Rovatok: 
Vers

Ha egyszer óriás lennék,
a tengerek térdig érnének,
sziklák ha rálépek,
kavicsként szöknének.

Apró pontok a napfényben
nagyvárosok a térképen,
odafentről úgyse tudnám,
ott járok-e vagy egy tanyán.

Ha sétálnék, szaladnék,
sok mindent eltaposnék,
magas torony dőlne össze,
fa sem lenne más, csak rőzse.

Cirka
Cirka képe

Augusztus

Rovatok: 
Vers

Aranyló esti játékok
gyülekező bárányfelhők,
kicsit már hosszabb árnyékok,
learatott búzamezők.

Már meglengette szárnyait az ősz,
eltűnődök, miért oly sietős?

Versenyeznek a holnapok,
a naptár lapjait nézem,
még egy kicsikét várjatok,
az őszre nem vagyok készen.

Az idő hónapokat elsöpör,
minden évszakban újra üdvözöl.

Cirka
Cirka képe

Mezítláb

Rovatok: 
Vers

Talpam alatt kis kavicsok,
lassan járok, már nem futok,
rálépek egy éles kőre,
nagyot ugrok messze tőle.

Talpam alatt finom homok,
tenger parton vizes nyomok,
pár perc múlva már nem látod,
azt sem tudod, merre járok.

Simogat a puha pázsit,
ha megázik, lábam fázik,
nap szárítja, melengeti,
hideg lábam ölelgeti.

Cirka
Cirka képe

Tánc

Rovatok: 
Vers

Mielőtt véget ér a zene,
egy utolsó táncot még,
mielőtt a köd betakar,
és ideér, a rémisztő vég.
Ha időm bőven lenne,
tán elszaladnék,
vagy a vízesésben,
elbújhatnék.
De már hallom a hangot,
valaki csak arra vár,
hogy erőm elhagyjon,
és táncom ideje lejár.
Fel még nem adom,
muzsika szól fülemben,

Cirka
Cirka képe

Szó

Rovatok: 
Vers

Annyi szót adott Isten,
annyi nyelven beszélünk,
oly sok hang van a szívben,
egyet miért nem értünk?

Kirepül a világba,
sok, sok bántás és harag,
vagy foglalva imába,
kérő, vágyódó szavak.

Érteni a másikat,
nem függ a nyelvtudástól,
csak a mondott gondolat,
finom, halk dallamától.

Cirka
Cirka képe

Vadász

Rovatok: 
Vers

Erdőben a magaslesen,
egy ember ül türelmesen,
várakozik mozdulatlan,
levegőt vesz, azt is halkan.

Hallgatja a légy zümmögést,
minden apró kis rezdülést,
puskája már letámasztva,
készen arra, hogy felkapja.

Figyeli, a csendes erdőt,
a lágyan susogó szellőt,
de ha tudná, fütyörészne,
mind ott várnak kilövésre.

Cirka
Cirka képe

Kavics

Rovatok: 
Vers

Valamikor hatalmas voltam, erős,
mozdíthatatlan, akár egy kő erőd,
parton, napfényben békésen hevertem,
viharon és jégesőn csak nevettem.

Az idő mindenkihez oly kegyetlen,
vastag kőruhám szép lassan levettem,
aztán eltelt sok, tán ezer esztendő,
elkoptam, elfogytam, én a rettentő.

Cirka
Cirka képe

Vihar

Rovatok: 
Vers

 

Rovatok: 
Humor

A szerszámos láda egyik tágas rekeszében lakott a legényfogó.
Nem régen szerezte szorgos fogómunkával magának ezt a lakájos kis zugot.
Egy ideig jól is érezte magát, azonban, egyszer csak beleunt az egyedüllétbe, szeretett volna találni magához illő társat.
Pont akkor éppen, nahát, átment hozzá a szomszéd rekeszből az öregfogó, hogy kérjen pár kihúzható szeget kölcsön.

Cirka
Cirka képe

Árnyék

Rovatok: 
Vers

Egy csillagos éjszakán, útra kel egy árny,
maga sem tudja talán, hol és merre jár.
Zokognak a földön, siratják a szélben,
ezer gyertyát gyújtanak érte az égben.

Lámpással kezében, az utat kereste,
de hiába, csak végtelen volt előtte.
Nem látja senki, mérhetetlen bánatát,
nem hallja senki bús, szomorú jajszavát.

Cirka
Cirka képe

Tengerész

Rovatok: 
Irodalom

A parton ült és a kompot várta. Sapkáját a szemébe húzta, mert öreg szemét már zavarta a vízen megcsillanó fény.
Naponta megtette ezt az utat, mert lánya a családjával a túlsó parton lakott, hozzájuk ment.
Sokszor hívták, hogy költözzön át, de az igazságot nem mondta el nekik.

Cirka
Cirka képe

Mérleg

Rovatok: 
Vers

Serpenyőjébe rakom dolgaimat,
a jókat, szépeket és a rosszakat,
sok éve már, hogy gyűlnek a kupacok,
de csak ide és oda rakosgatok.

Hogy döntsem el néha, mi hova kerül,
ha a szándék kicsit félresikerül?
Vajon melyik lesz később a nehezebb?
Melyik húzza jobban le a mérleget?

Eldönti a jövő, a múló idő,
végül hova is billen a serpenyő.

Oldalak