Ha világgá mennék,
mi jöhetne velem?
A könyveim, mert azokat
nagyon szeretem.
Emlékeim, éveim,
percek és pillanatok,
melyek, ha hiányoznak,
belőlük választhatok.
Egy marék magyar föld
a legszebb erdőből,
hogy legyen mit markolni,
ha kifogynék az erőből.
Egy apró kavics
arról a dombos tájról,
ahol gyerekként éltem,
s egy fotó a házról.
Barátságok emléke,
egy dallam a táncból,
azokról, kik velem voltak,
képeik a bálból.
Lábnyomok a strandról,
mit oly sokszor bejártam,
egy bérlet a buszról,
melyre reggel felszálltam.
Egy illat a konyhából,
egy falatnyi kenyér,
mit nagyanyám rakott le,
gyere lányom, egyél!
Egy pókhálós padlás,
tele poros titkokkal,
legfinomabb hárstea,
cukorral, citrommal.
Egy családi mese,
mit esténként hallgattam,
a finom puha ágy,
hol nyugodtan alhattam.

De tudom, már nem megyek,
hiszen itt a helyem,
itt vannak gyökereim,
ide köt életem.
Itt a föld, mely táplált,
a kút, mely frissített,
itt kaptam életet,
szeretetet és hitet.
Ennyi mindent elvinni
úgysem tudok velem,
ezért hát maradok,
itt van az én helyem.

TM