Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Cseh Ildikó

Cirka
Cirka képe

Csodás Balaton

Rovatok: 
Vers

Vitorlások tó közepén kikötve,
bólogató orruk vizet köszöntve,
finoman ringatják kicsi hullámok,
míg pihennek rajtuk fáradt sirályok.

Lágy szellő simogatja az árbócot,
köteleken penget egy halk dallamot,
csendes a kikötő és a kis hajók,
tán pihenni tértek a vízilakók.

Cirka
Cirka képe

Azrael

Rovatok: 
Vers

Ült az ágyam szélén,
szárnyát simogatta,
ő már minden
gondolatom tudta.
Nem sietett, csak
nézett figyelmesen,
vajon mire várt ilyen türelmesen?
Aztán megtudtam,
jött a halk kérdés,
ami eddig volt csak sejtés.
Hogy döntöttél, velem tartasz?
Mit mondasz?
Most nem lehettem bölcs,
megállt az idő, a csönd.

Cirka
Cirka képe

Idő

Rovatok: 
Vers

Idő

Parányi az ember,
a sors egy mély tenger,
hiába van feladat,
léte csak egy pillanat.

Nem lát ki a völgyből,
vagy a sűrű ködből,
tétován indulna,
ideje ha volna.

Felette a végzet,
tovább már nem élhet,
utoljára körbenéz,
idő lába földet ér.

Cirka
Cirka képe

Galambom

Rovatok: 
Vers

A parkban kopott padon ücsörgök,
napsütést, melengetőt üdvözlök.
Már semmi sürgős dolgom nem lehet,
csak várni és hallgatni a szelet.

A közelemben halk szárnysusogás,
már oda is lett az álmodozás,
fehér galamb szállt le a vállamra,
megfogtam, nem bántom azt láthatta.

Cirka
Cirka képe

Hajóm

Rovatok: 
Vers

Hajóm már a parton áll,
kiszáradt alatta a tó,
a sirály már nem száll rá,
tán pihenőnek sem jó.

Még néhanap megnézem,
ő múltam egy darabja,
van róla pár emlékem,
mi torkomat kaparja.

Szép fényesre lefestve,
hasította a vizet,
táncoltak rajt nevetve,
vagy várta a kis sziget.

Cirka
Cirka képe

Meddig

Rovatok: 
Vers

Meddig élet az élet,
hol ér véget a méltóság,
van értelme a létnek,
ha marad egy rácsos ágy?
Pislákoló lángocska,
ösztönök küzdelme,
álom az álomba,
az elme gyötrelme.
Megfáradt öreg test,
várja a jótevőt,
a kicsit kedves,
mosolygó ismerőst.
Könnyes szeme hálás,
de kinek, minek,
a szeretet vágyás,

Cirka
Cirka képe

Hóvihar a tanyákon

Rovatok: 
Vers

Vastag felhők az égen,
sűrű pelyheket hullatnak,
betakarják már a tájat,
puha takarót borítanak.

De szél úr felkerekedik,
játszani támad kedve,
felveszi viharkabátját,
és oda a tél csendje.

Kéményeken befütyül,
kergeti a szálló füstöt,
faágat hajlít és letör,
fúj egy hangos kürtöt.

Cirka
Cirka képe

Bukott angyal

Rovatok: 
Vers

Szárnyát letörték, elvették,
az istenek megfenyítették,
földre lökték, boldoguljon ha tud,
bezárták mögötte a kaput.

Bukott angyal jár közöttünk,
kit hiába köszöntünk,
tele van lelke fájdalommal,
nem törődik mosolyoddal.

Cirka
Cirka képe

Álmok

Rovatok: 
Vers

Ne hagyd, hogy a csalóka álmok,
lerombolják a valóságod,
hogy hazug szó mely csak kísér,
száműzze víg kacagásod.

Ha ködbe vész is minden terved,
mi olyan szép, akár egy regény,
ne add fel soha az elved,
ha az élet veled kemény.

Cirka
Cirka képe

Bíztató

Rovatok: 
Vers

Told meg a szekeret, ha elakad a sárban,
hagyd ott a helyedet, ha unod már a gyárban,
fogd meg a zsákodat, indulj el az úton,
többet már ne sírjál, ne rágódj a múlton.

Hidd el, hogy reád még új élet várhat,
valóra is válthatod, rég eltitkolt vágyad,
bejárhatsz folyót, hegyet, völgyet százat,
csak dobd be a fiókba jól rejtsd el a fátylad.

Cirka
Cirka képe

Az élet

Rovatok: 
Vers

Oly szép az élet, csak észre kell venni,
tavaszi délután, rétre kimenni,
hol apró hangya, morzsával küszködik,
virág a fűben, szerényen megbújik.

Megvárni a holdat, míg eljön éjjel,
örülni a napnak, hogy reggel felkel,
félni a vihar, hangos muzsikáját,
csodálni a jégcsap, tiszta csillogását.

Cirka
Cirka képe

Téliszünet

Rovatok: 
Vers

Hófehér ruhába öltöztek a fák,
kályhában a tűz vidáman pattogott,
ablakra fagyott hajnali jégvirág,
a melegtől már lassan olvadozott.

Az udvaron térdig jártunk a hóban,
ajtó mellett a seprű és hólapát,
vertük le csizmáinkról mi ráragadt,
mikor meguntuk este a hócsatát.

Cirka
Cirka képe

Karácsonyi mese

Rovatok: 
Vers

Hófehér takaró borítja a fákat,
ünnepi áhítat járja át a tájat.
Békés estefelé a házak hallgatnak,
csak füstöt pipáló kémények dohognak.

Néma minden utca, még kutya sem ugat,
egy apóka egyedül rója az utat.
Nem is hallik más, csak a hó csikorgása,
ahogy tapad kopott, elnyűtt csizmájára.

Cirka
Cirka képe

Havazás

Rovatok: 
Vers

A fekete aszfaltra lehullt a hó,
fehér lett hajnalra, puha takaró,
csillogó hópihék, lámpák fényében,
kergették egymást, a hajnal csendjében.

Egy korai járókelő ballagott,
cipője alatt a friss hó ropogott,
lassan ment sétált, élvezte a percet,
lépte nyomán, a hóba vágott rendet.

Cirka
Cirka képe

Ha megjött a Télapó

Rovatok: 
Vers

Kipirulva arra várnak,
hogy a csengő megszólaljon,
megláthassák piros szánját,
hozzájuk is bekopogjon.

Zsákjában sok ajándékkal
gyerekekhez hogyha belép,
édességgel, játékokkal
rakja teli kicsik kezét.

Minden csomag ajándékért
jár neki egy versike,
az se baj, ha a legvégét
elfelejti Erzsike.

Cirka
Cirka képe

Farkasok a sziklán

Rovatok: 
Vers

A felhő lepte havas téli tájban,
magas sziklán farkasok hallgatóznak,
körbe figyelnek, és zsákmányra várnak,
nem örülnek a vastag takarónak.

A völgyben minden olyan csendes, nyugodt,
óvja, védi a jótékony takaró,
a vadat, aki már oly sokat futott,
most nem fenyegeti a bősz támadó.

Cirka
Cirka képe

Élni nélküled

Rovatok: 
Vers

Csendes az éjszaka, figyelem szótlan,
csillagok bújtak fekete gyász mögé,
csak a sötétség ácsorgott ajtómban,
borított fátylat, hallgatagon körém.

Hol vannak a vidám, szép délutánok,
a mesebeli varázsos hétvégék,
tovaillantak az édes kacagások,
szörnyek jöttek, és hirtelen széttépték.

Cirka
Cirka képe

Padon

Rovatok: 
Vers

Ül a padon, mellette kis csomagja,
karját szorosan maga köré fonja.
Nem szól senkihez, alatta a tócsa,
nincs semmije, ez a pad az otthona.

Szemében már nem is csillog az élet,
arca fakó, haja fénytelen tépett,
csak ül naphosszat, alig-alig mozdul,
soha nem kér semmit, soha nem koldul.

Cirka
Cirka képe

Lámpás

Rovatok: 
Vers

Várt a hajó, a hullámzó víz,
a könnyet előcsaló szél,
bűvös szirén éneke hív,
vagy öreg Poszeidon remél.

Messze mentél, hívott a tenger,
a hullámzó vad óceán,
semmi nem tartott itthon téged,
hisz te voltál a kapitány.

Lámpást tettem ablakomba,
hogy egyszer visszatalálj,
átülhetsz majd csónakomba,
ha már nem rikolt a sirály.

Cirka
Cirka képe

Hegyek

Rovatok: 
Vers

Ha a hegyek beszélni tudnának,
vajon mennydörögnének, vagy suttognának?
Oldalukon a kövek dübörögnének,
szálka fenyvesek derékba törnének?

Hallgasd a hegyeket, tudnak beszélni,
bennük vannak a régmúlt meséi,
a fák, a sziklák és a barlangok,
zengnek, zúgnak, mint a harangok.

Oldalak