Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Cseh Ildikó

Cirka
Cirka képe

Hídon

Rovatok: 
Vers

A lemenő napban még utoljára,
megnézte a várost, a folyót,
a szellő bele kapott szoknyájába,
simított rajta egy biztatót.

Bíborral, narancsal intett
búcsút,
utolsó sugarát felvillantva,
a hídról látta a kiskaput,
szinte ott volt karnyújtásra.

Cirka
Cirka képe

Őszi szonett

Rovatok: 
Vers

Színes szőnyeg terül a fák alá,
szél rajzolja naponta új mintáját,
faágán búsan nézi egy madár,
ő is elveszítette szép gúnyáját.
Az ősz hangolja vihar gitárját,
megvadult szellő vágtat lánctalpakon,
nyitja már a tél álmos pilláját,
így válik bősz vaddá a domboldalon.
Ködfátylak szállnak bús álmatagon,

Cirka
Cirka képe

Pénz

Rovatok: 
Vers

Kinek sok van, kinek kevés,
vagy éppen csak pont az elég,
van ki rakja nagy halomba,
reszket érte, ki ne adja.

Beosztani, számolgatni,
fizetésnap sóhajtani,
végre van az ételére,
vagy éppen a gyógyszerére.

Van ki szórja, bőven folyik,
van olyan, ki adakozik,
mindenkinek más a fontos,
ha gazdag, vagy éppen rongyos.

Cirka
Cirka képe

Vándorok

Rovatok: 
Vers

Ha falevelek borítják a lépcsőt,
szélnek hívjuk a lengedező szellőt,
a forróságot felváltja langyos nap,
a nyár tovatűnt, az ősz már itt maradt.

Fények játszanak délután árnyakkal,
szél száraz levéllel, kócos hajammal,
kabátom nyújtózkodik, hogy kivegyem,
vége van a nyárnak, már nincs kegyelem.

Cirka
Cirka képe

A lelkek békéje

Rovatok: 
Vers

Mi kell az embernek, hogy boldogan éljen,
meglássa mi szép lehet a kopár bércen,
tudja szeretni az eső kopogását,
vagy a nyári nap égető forróságát.

Miért csodás az erdő rendje, törvénye,
egy finom forró kávé csorba bögrébe,
vagy a folyó csendes, békés csobogása,
mi víz zoknit rajzol körbe a bokámra.

Cirka
Cirka képe

Sziget

Rovatok: 
Vers

Az égben van egy kis sziget,
ahol már senki nem siet,
mert a lélek itt névtelen,
és már látszik a végtelen.

Vissza nézhetsz utoljára,
elmondhatod ezerszámra,
imáidat, könyörgésed,
kérheted az üdvösséged.

Ha majd a kaput átléped,
utolsó lapod kitéped,
a hídon félve lépkedtél,
tudni fogod, hogy végeztél.

Cirka
Cirka képe

Szirén

Rovatok: 
Vers

Hajósok a tengeren,
hiányzik az otthon,
mikor csendes éjjelen,
holdfény ül víz fodron.

Halk hangot hoz a szellő,
mesés hangja vízbe csal,
csilingelő csengő,
gyönyörűség ez a dal.

Nem hiányzik már a part,
énekével elvarázsol,
mindörökre fogva tart,
érte te is elkárhozol.

Cirka
Cirka képe

Kiválasztottak

Rovatok: 
Vers

Burokban élnek őrült gazdagságban,
fejük mélyen a homokba dugva,
elérhetetlenek a magasságban,
nyomorúságról semmit nem tudva.
Külön világukat boldogan élik,
úgysem számít, aki vagyontalan,
a többi szegény embert elítélik,
számukra úgyis csak haszontalan.
Kinek e világban vagyona nincs,
hiába menekülne, nincs hova,

Cirka
Cirka képe

Morzsák

Rovatok: 
Vers

Üres a ház oly régóta,
vert falán lógó képek,
terítő még az asztalon,
rajta kanalak és kések.

Megkopott vágódeszka,
otthagyott száraz morzsák,
már nincsenek hangyák sem,
hogy sietve elhordják.

Sparhelt lába megroggyant,
fazékban egy pók lakik,
befőttek a kamrában,
egy üvegben apró kavics.

Cirka
Cirka képe

Harcosok

Rovatok: 
Vers

Vonultak hónapokon éveken át,
megvívni egy harcot, egy bősz csatát,
szemtől szembe küzdöttek hősként bátran,
sokan haltak csúf halált csatában.

A királyért dicsőség küzdeni,
lábat, kart, egyebet elveszíteni.
Még nemességet, vagyont is szerzett,
ki a harctéren bőséggel vérzett.

Cirka
Cirka képe

Bárányfelhők

Rovatok: 
Vers

Nagyapám egy faágat faragott,
apró mintákat karcolt, vésett bele,
lábánál a puli vigyázta,
ő volt a füle, és a szeme.

Ha vakkantott, valamit nagyon figyelt,
nagyapám fejével felé biccentett,
a kutya boldogan felugrott szaladt,
és már terelte is, aki meglépett.

Cirka
Cirka képe

Báránybőrben

Rovatok: 
Vers

Bujkál, álcázza a csalást,
nem hoz mást csak vad harapást,
új bundában áll a nyájba,
így mar társai húsába.

Leplezi magát, halált oszt,
mosolyog, fogát nem látod,
nem sejted, hogy báránybőrben,
farkas lakik, kíméletlen.

Köztünk él és gátlástalan,
orvul támad zavartalan,
már késő ha felismered
nem barátod, ellenséged.

Cirka
Cirka képe

Tolerancia

Rovatok: 
Vers

Hol van a megértés, a tolerancia?
Helyette mi van? Csak vad arrogancia!
Hova lett a kedvesség, hova a jóság?
Jött helyette rosszindulat és bunkóság.

Udvariasság, mostanra Isten veled!
itt vannak világunkban a szemtelenek!
Lökdösődés, rúgás, helyedről kitúrás,
elűzött minden kedvességet, kultúrát.

Cirka
Cirka képe

Üzenet a hangyáknak

Rovatok: 
Vers

Ha egyszer óriás lennék,
a tengerek térdig érnének,
sziklák ha rálépek,
kavicsként szöknének.

Apró pontok a napfényben
nagyvárosok a térképen,
odafentről úgyse tudnám,
ott járok-e vagy egy tanyán.

Ha sétálnék, szaladnék,
sok mindent eltaposnék,
magas torony dőlne össze,
fa sem lenne más, csak rőzse.

Cirka
Cirka képe

Augusztus

Rovatok: 
Vers

Aranyló esti játékok
gyülekező bárányfelhők,
kicsit már hosszabb árnyékok,
learatott búzamezők.

Már meglengette szárnyait az ősz,
eltűnődök, miért oly sietős?

Versenyeznek a holnapok,
a naptár lapjait nézem,
még egy kicsikét várjatok,
az őszre nem vagyok készen.

Az idő hónapokat elsöpör,
minden évszakban újra üdvözöl.

Cirka
Cirka képe

Mezítláb

Rovatok: 
Vers

Talpam alatt kis kavicsok,
lassan járok, már nem futok,
rálépek egy éles kőre,
nagyot ugrok messze tőle.

Talpam alatt finom homok,
tenger parton vizes nyomok,
pár perc múlva már nem látod,
azt sem tudod, merre járok.

Simogat a puha pázsit,
ha megázik, lábam fázik,
nap szárítja, melengeti,
hideg lábam ölelgeti.

Cirka
Cirka képe

Tánc

Rovatok: 
Vers

Mielőtt véget ér a zene,
egy utolsó táncot még,
mielőtt a köd betakar,
és ideér, a rémisztő vég.
Ha időm bőven lenne,
tán elszaladnék,
vagy a vízesésben,
elbújhatnék.
De már hallom a hangot,
valaki csak arra vár,
hogy erőm elhagyjon,
és táncom ideje lejár.
Fel még nem adom,
muzsika szól fülemben,

Cirka
Cirka képe

Szó

Rovatok: 
Vers

Annyi szót adott Isten,
annyi nyelven beszélünk,
oly sok hang van a szívben,
egyet miért nem értünk?

Kirepül a világba,
sok, sok bántás és harag,
vagy foglalva imába,
kérő, vágyódó szavak.

Érteni a másikat,
nem függ a nyelvtudástól,
csak a mondott gondolat,
finom, halk dallamától.

Cirka
Cirka képe

Vadász

Rovatok: 
Vers

Erdőben a magaslesen,
egy ember ül türelmesen,
várakozik mozdulatlan,
levegőt vesz, azt is halkan.

Hallgatja a légy zümmögést,
minden apró kis rezdülést,
puskája már letámasztva,
készen arra, hogy felkapja.

Figyeli, a csendes erdőt,
a lágyan susogó szellőt,
de ha tudná, fütyörészne,
mind ott várnak kilövésre.

Cirka
Cirka képe

Kavics

Rovatok: 
Vers

Valamikor hatalmas voltam, erős,
mozdíthatatlan, akár egy kő erőd,
parton, napfényben békésen hevertem,
viharon és jégesőn csak nevettem.

Az idő mindenkihez oly kegyetlen,
vastag kőruhám szép lassan levettem,
aztán eltelt sok, tán ezer esztendő,
elkoptam, elfogytam, én a rettentő.

Oldalak