Saul földje volt a hazám,
ott élt anyám és az apám,
ott voltak a gyökereim,
ott nyugszanak öregeim.

Diófa állt az udvarán,
árnyékát borította rám,
kertjében sok minden termett,
megtöltött pincét és vermet.

Csodás földje magot várja,
de már csak fűnyíró járja,
szép és gondozott ott minden,
de múltjának nyoma sincsen.

Látogatnám, de már minek,
minden olyan rideg, hideg,
modern lett a régi otthon,
nincsen vele semmi dolgom.

Emlékeim bennem élnek,
olyan, mint egy ősi ének,
néha halkan dúdolgatom,
képeimet lapozgatom.