Légy felhő, mely ölel,
cirógató szellő,
tó, mely lágyan ringat,
langymeleg eső.

Akár puha párna,
olyan legyen karod,
a világ legszebb hangján
szóljon esti dalod.

Légy a meleg fészek,
mi megóvja, védi,
rejti, ha gonosz a világ,
vagy rút vihar éri.

Adj bőven erőt,
ha gyengül, ha fáradt,
ha már húzza a föld,
adj neki szárnyat.

Tanítsd meg repülni,
hisz ott várja a fény,
ne higgye, hogy vége,
hogy nincs több remény.

Mondd neki, hogy nálad
mindig égnek fények,
legyen bármily nehéz,
mostoha az élet.

Szeretetből építs
pihe-puha fészket,
bárhol van is, tudja,
oda hazatérhet.