Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Cseh Ildikó

Cirka
Cirka képe

Szó

Rovatok: 
Vers

Annyi szót adott Isten,
annyi nyelven beszélünk,
oly sok hang van a szívben,
egyet miért nem értünk?

Kirepül a világba,
sok, sok bántás és harag,
vagy foglalva imába,
kérő, vágyódó szavak.

Érteni a másikat,
nem függ a nyelvtudástól,
csak a mondott gondolat,
finom, halk dallamától.

Cirka
Cirka képe

Vadász

Rovatok: 
Vers

Erdőben a magaslesen,
egy ember ül türelmesen,
várakozik mozdulatlan,
levegőt vesz, azt is halkan.

Hallgatja a légy zümmögést,
minden apró kis rezdülést,
puskája már letámasztva,
készen arra, hogy felkapja.

Figyeli, a csendes erdőt,
a lágyan susogó szellőt,
de ha tudná, fütyörészne,
mind ott várnak kilövésre.

Cirka
Cirka képe

Kavics

Rovatok: 
Vers

Valamikor hatalmas voltam, erős,
mozdíthatatlan, akár egy kő erőd,
parton, napfényben békésen hevertem,
viharon és jégesőn csak nevettem.

Az idő mindenkihez oly kegyetlen,
vastag kőruhám szép lassan levettem,
aztán eltelt sok, tán ezer esztendő,
elkoptam, elfogytam, én a rettentő.

Cirka
Cirka képe

Vihar

Rovatok: 
Vers

 

Rovatok: 
Humor

A szerszámos láda egyik tágas rekeszében lakott a legényfogó.
Nem régen szerezte szorgos fogómunkával magának ezt a lakájos kis zugot.
Egy ideig jól is érezte magát, azonban, egyszer csak beleunt az egyedüllétbe, szeretett volna találni magához illő társat.
Pont akkor éppen, nahát, átment hozzá a szomszéd rekeszből az öregfogó, hogy kérjen pár kihúzható szeget kölcsön.

Cirka
Cirka képe

Árnyék

Rovatok: 
Vers

Egy csillagos éjszakán, útra kel egy árny,
maga sem tudja talán, hol és merre jár.
Zokognak a földön, siratják a szélben,
ezer gyertyát gyújtanak érte az égben.

Lámpással kezében, az utat kereste,
de hiába, csak végtelen volt előtte.
Nem látja senki, mérhetetlen bánatát,
nem hallja senki bús, szomorú jajszavát.

Cirka
Cirka képe

Tengerész

Rovatok: 
Irodalom

A parton ült és a kompot várta. Sapkáját a szemébe húzta, mert öreg szemét már zavarta a vízen megcsillanó fény.
Naponta megtette ezt az utat, mert lánya a családjával a túlsó parton lakott, hozzájuk ment.
Sokszor hívták, hogy költözzön át, de az igazságot nem mondta el nekik.

Cirka
Cirka képe

Mérleg

Rovatok: 
Vers

Serpenyőjébe rakom dolgaimat,
a jókat, szépeket és a rosszakat,
sok éve már, hogy gyűlnek a kupacok,
de csak ide és oda rakosgatok.

Hogy döntsem el néha, mi hova kerül,
ha a szándék kicsit félresikerül?
Vajon melyik lesz később a nehezebb?
Melyik húzza jobban le a mérleget?

Eldönti a jövő, a múló idő,
végül hova is billen a serpenyő.

Cirka
Cirka képe

Karaván

Rovatok: 
Vers

 

Cirka
Cirka képe

Nyár

Rovatok: 
Vers

Az úton remeg a levegő,
olvadt aszfaltcseppek csillognak,
aki teheti nem jön elő,
örül a hűvös otthonnak.

Az elszáradt fű sárgán zörög,
rajta bágyadt szöcske ciripel,
a magasban egy madár köröz,
reméli valamit kiszemel.

Árnyat adó lombok alá,
igyekszik ki úton halad,
fagylaltozik egész család,
jól esik a hideg nyalat.

Cirka
Cirka képe

Ásító inas

Rovatok: 
Vers

Mester reggel ajtót nyitja,
rákiabál inasára.
Hé! Te! Gyerünk ki az ágyból!
Nem szólok vagy százszor!
Hajnal van, alig pirkad még,
az inast húzza a melegség.
Takarója alatt álom,
távol járt, oly messzi tájon.
Testét ágyból kirángatja,
nehéz szívvel hátrahagyva,
könnyű sorsot, boldogságot,
mindent, miről álmot látott.

Cirka
Cirka képe

Faház

Rovatok: 
Vers

Faház bujkál patak parton,
pókháló az ablakon,
eresz alatt öreg padon,
madárfüttyöt hallgatom.
 
Fák között a szél mesélget,
réges régi meséket,
azokról, kik köztük éltek,
vagy csak ide betértek.
 
Sokan jöttek megpihenni,
gondjaikat letenni,
itt jártak tán felejteni,
vagy titokban szeretni.
 

Cirka
Cirka képe

Nyáj

Rovatok: 
Vers

Érkezik a nyáj hazafelé,
birkapata kopog a kövön,
egy békés esti menetelés,
végig a falun, át a közön.

Bárány anyja hasát bökdösi,
éhes és finom tejre vágyik,
puli az ifjú kost üldözi,
mert néha csavargóvá válik.

A pásztor komótosan ballag,
tudja már semmi nem sietős,
mert a vezérkos kolomp hangja,
juhok számára a vezető.

Cirka
Cirka képe

Kilógsz a sorból

Rovatok: 
Vers

Kicsit más mint a többi,
kicsit kilógsz a százból,
bár a másság oly csöppnyi,
kicsi tánc csak az árnytól.

Lelked szabad, máshol jár,
eléd tárult a végtelen,
ki tudja hol, merre száll,
míg játszol oly csendesen.

Gondolatod sose bánd,
már elnyelte a semmi,
lehet furcsa mire vágysz,
de te meg merted tenni.

Cirka
Cirka képe

Vándor

Rovatok: 
Vers

Oldalán egy tarisznya lóg, fakó
bokáig ér kantáros nadrágja,
vállán kopott, lyukkal teli zakó,
rég kék volt fején lévő sapkája.

Nem zavarja, hogy mindenki nézi,
amiért ő szakállas, rongyosabb,
úgy látszik kívül szegény de érzi,
belül lehet ő sokkal gazdagabb.

Cirka
Cirka képe

Egyszer majd

Rovatok: 
Vers

Ha egyszer majd választhatok,
vagy sorsolás dönt róla,
de ha mégis kívánhatok,
legyek mezőben vadrózsa,
vagy puha avar erdőben,
ringatózó nád a vízben,
pitypang a fújó szellőben,
kerti virág minden színben.

Cirka
Cirka képe

Időspirál

Rovatok: 
Vers

A múlt lassan elballagott, emléke homályba veszett, a tegnap sem választhatott, szedte lábát elsietett. A jövő éppen hogy látszott, szürkület volt messzeségben, mire a holnap sikoltott, múlt leszek, hol a reményem? A jelen némán mosolygott ne félj, eljön a te időd, leszel még jobban csalódott, mert holnap már nem lesz jövőd.

Cirka
Cirka képe

Lámpás

Rovatok: 
Vers

Mocorgott, zörgött az erdő,
hangosak voltak a zajok,
féltem, mert fújt egy kis szellő,
és teljesen magam vagyok!

Nem volt arra bátorságom,
hogy tovább menjek egyedül,
leültem egy fa tövébe,
a sötét talán kikerül.

Aztán fényt láttam nem messze,
apám közeledett felém,
itt ücsörögsz kint a kertbe,
és egy lámpást hozott elém.

Cirka
Cirka képe

Illúzió

Rovatok: 
Vers

Illúzió, vagy valóság,
a csillagos ég felettem,
a szelet fogó vitorlák,
vagy hósapka a hegyeken.

Látok szürke madarakat,
repülni a magas égen,
lehet képzeletem szalad,
árnyékok az esti fényben.

Halk suttogó hangot hallok,
egy csendes nyári délután,
lehetnek bús égi lantok,
vagy halk futam a zongorán.

Cirka
Cirka képe

Ha majd egyszer

Rovatok: 
Vers

Hova lesz a lélek, ha elszáll az élet,
fentről nézed -e majd, hogy temetnek téged?
Örülnek hogy voltál, és hogy ismerhettek?
Arcodra, hangodra, meddig emlékeznek?

Érdekel ezen túl a földi gazdagság?
Vidám lesz a léted vagy bú és komorság?
Számít a gyertyaláng, mit gyújtottak érted?
Grammnyi lelked mérlegen kell-e majd félned?

Oldalak