Van egy szép világom,
hatalmas a kertje,
rengeteg a virágom,
ábrándozom benne.

Múltba és jövőbe
repít a képzelet,
hátra és előre,
nem számol éveket.

E kert az én titkom,
falán túl nincs világ,
itt a lelkem nyugszik,
töröl minden hibát.

Itt nem kérdez senki,
a fák sem szólnak rám,
csak susognak halkan,
mind régi jóbarát.

Egy nyíló rózsabokor
a szívemhez hajol,
lágyan ölel engem,
álmokkal átkarol.

Ücsörgök csendesen,
ez az én világom,
lelkem itt meztelen,
bűneim kiváltom.

TM