Hajnal hasít be az ablakon,
lebben függöny, ragyog a nap,
elhagy az álom, visszatérek,
sarkamban topog a mai nap.

Keserű kávé frissít reggel,
végigszaladó tompa varázs,
bögrében a fekete vízben,
cukrot keverő feltámadás.

Fakó fotókon mosolyog az idő,
repedt szélek közt zizeg a csend,
egy régi nyár suttog a szélben,
s az emlék halkan, de mégis zeng.

Poros polcon állnak a napok,
mindegyik egy eltűnt pillanat,
lépteim nyomán rezzen a múlt,
mint álomban hagyott gondolat.

Szivárványszínre vált a világ,
oldódik benne a mai nap,
tettre készen indul a reggel,
hát kitárom az ablakokat.

TM