Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Cseh Ildikó

Cirka
Cirka képe

Morzsák

Rovatok: 
Vers

Seprem az idő homokját,
már tele lett a lapátom,
a felszálló porszemekben
életem perceit látom.

Az éj megpödri bajuszát,
hold fénye ragyog az égen,
úgy kóvályog gondolatom,
hová lett eddigi létem.

Szedegetem emlékeim,
de darabokra van törve,
ragasztgatom, de hiába,
sok beleveszett a ködbe.

Cirka
Cirka képe

Áldás vagy átok

Rovatok: 
Vers

Ajándék az élet, ha járod utadat,
ha boldogan éled, és mindig süt a nap,
teher, ha megnyomorít, és úgy élheted,
vagy ha nap szárítja, szikkasztja kertedet.

Eső öntözi már kiszáradt földedet,
hullatsz boldogságodban örömkönnyeket,
de már térdedig ér, és minden elázott,
úgy szidod az egész teremtő világot.

Cirka
Cirka képe

Alkony

Rovatok: 
Vers

Vörös fényben úszik a föld,
elcsendesül a hegy, a völgy,
utolsó sugarát nézem,
a látványt szívembe vésem.

Oly szép a színes elmúlás,
az este és a búcsúzás,
melengeti lelkem a táj,
mit festett az alkonymadár.

Ha sötétbe borul minden,
nincs már, aki búcsút intsen,
tovább állok az utamon,
de eljövök új hajnalon.

Cirka
Cirka képe

Galaxis

Rovatok: 
Vers

Ha felnézel az égre,
látsz ezernyi csillagot,
fényes nyári éjszakában
oly csodás, ahogy ragyog.

Hajnalban a kelő nap 
ontja színes sugarát,
esőben majd meglátod
szép szivárvány kapuját.

Van-e még ilyen szép hely 
távol messzi világban,
hol ennyi gyönyörűség 
megbújik egy virágban.

Cirka
Cirka képe

Lelkek kútja

Rovatok: 
Vers

A föld legeldugottabb szegletében,
legsűrűbb erdő rejtekében,
vénséges vén tölgyfa lombja takarja,
nem találja, csak ki nagyon akarja.

Nincs benne víz, minek is lenne,
nincs körülötte virág, csak a csendje,
elkerülik a hulló falevelek,
nem látogatják, csak a fújó szelek.

Cirka
Cirka képe

Suttogó csend

Rovatok: 
Vers

Fülemben még hallom a hangokat,
érzékelem a külvilág zaját,
de elcsendesedik az alkonyat,
nem hallok mást, csak szívem dalát.

Lélegzetem elhalkul, nem zavar,
már csend öleli a lelkemet,
hallgatni a nyugalmat oly pazar,
messze űzi gondom, a terheket.

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

Réti virágokból csokrot kötöttem,
színes szalagokkal feldíszítettem,
legszebb vázámba beleraktam őket,
bárányfelhőket és búzamezőket.

A kék, tücsök muzsikáját hozta,
ott volt előttem az egész kotta,
dúdoltam vele boldog nótáját,
láttam a fűszálak játszva himbálják.

Cirka
Cirka képe

Gyökerek

Rovatok: 
Vers

Lelkünkben érezzük őseink
mit örökségül hagytak reánk,
talán ők lettek a hőseink,
így miénk az út, mit mind bejárt.

Bennünk van a harcuk és létük,
sorsuk, a kezdetek kezdete,
boldogságuk, keserűségük,
teremtésük minden sebhelye.

Cirka
Cirka képe

Hajnalodik

Rovatok: 
Vers

Lassan ballagott az éjszaka,
fekete batyuval a hátán,
összenevettek a csillagok
a hold ragyogását látván.

Az idő újra megforgatta
nyikorgó, rozsdás kerekét,
eljárta már ennek a napnak
bőven a háromnegyedét.

Apró felhő lopakodott
kis tó fényes tükre fölé,
beleejtve tartott könnyét
a hideg vízcseppek közé.

Cirka
Cirka képe

Január

Rovatok: 
Vers

Havat hozott a január
régen,
nem ragyogtak csillagok az
égen,
hófelhőket csodáltunk
nappal,
küzdöttünk reggelente a
faggyal.
Szánkó várta a szabad
délutánt,
kint láttuk az első
holdsugárt,
piros arcok és fagyott
kezek,
boldog volt ott minden
gyerek.
Most örültünk a pár centis
hónak,

Cirka
Cirka képe

Föld és élet

Rovatok: 
Vers

Az univerzum csillagkapuja,
a napsugár hintette fényével,
az első szívdobbanás tanúja,
ajtaja kezdetének, végének.

Viharok formálják, egyengetik,
születése ódáját bömbölik,
vizét hurrikánok kevergetik,
vulkánok forró magját köpködik.

Cirka
Cirka képe

Illúzió

Rovatok: 
Vers

Álom és valóság keveredik,
sejtelmes árnyékként a látomás,
messze száll, majd újra közeledik,
az illúzió tépett fátyolán.

Bús hangok kergetőznek bársonyán,
képek rejtik el a valóságot,
az elme zavarodott mámorán,
csak keresgéled a bizonyságot.

Cirka
Cirka képe

Farkasok az erdőben

Rovatok: 
Vers

Farkasok járják az erdőt,
hallom vonításukat,
talán vadászni indulnak,
vagy keresik társukat?

Elhallgattak a madarak,
még az ág sem zörren,
nem hallom, csak a szellőt,
és sóhajtásom a csöndben.

Olyan, mintha béke lenne,
oly nagy a nyugalom,
hova lettek az állatok,
hiába fülelek, kutatom.

Cirka
Cirka képe

Havazás

Rovatok: 
Vers

Sóhajtott nagyot a tél,
megrázta a szakállát,
pár napra visszahozta
régi idők varázsát.

Oly tisztának tűnt minden,
betakarta a tájat,
ropogott cipőm alatt,
díszített sok faágat.

Hógolyózás, szánkózás,
most erről ábrándozom,
ezzel a kicsi hóval
gyermekkorom gyászolom.

Cirka
Cirka képe

Ünnepre hangolva

Rovatok: 
Vers

Sütemény illata tölti be a házat,
ideje megnézni az eladó fákat,
keresni dobozba elrakott díszeket,
vajon a fényfüzér tavalyról jó lehet?

Hűtő már tele van, őrzi a lakomát,
kamra a polcokon tálakban kocsonyát,
asztalra gyertya, ablakra hópehely,
rádió egész nap ünnepről énekel.

Cirka
Cirka képe

Karácsony környékén

Rovatok: 
Vers

Béke és nyugalom tölti be a tájat,
finom takaró borítja a házat,
lépteim nyomait visszanézve látom,
mintha csak én járnék ezen a világon.

Szellő megrebbentett kemény, jeges gallyat,
felugat egy kutya, hamar el is hallgat,
talán nem érezte oly bajnak a zaját,
így hagyja aludni még álmodó urát.

Cirka
Cirka képe

Tél előtt

Rovatok: 
Vers

Szénaboglyák figyelik
a ködbe borult tájat,
bennük van még illata
a rég elillant nyárnak.

Elaludtak a tücskök,
meleg napról álmodnak,
a varjak kopasz fákon
téli nótát kárognak.

Faágak, fagyott ujjak
az ég felé merednek,
így üzennek a napnak,
hatalmas végtelennek.

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

   Becsület. Sok történetet olvastam gyermekkoromban lovagokról, sárkányölő és hercegnőket megmentő hősökről. A regényekben, ha a hős ígéretet tett, azt tűzön-vízen keresztül betartotta. Aztán ott voltak a párbajozók, akik a becsületük megsértéséért akár életükkel is képesek voltak fizetni. Számomra ők voltak ennek megtestesülései kedvenc könyveimben.

Cirka
Cirka képe

Örökség

Rovatok: 
Vers

Ha egyszer elmegyek,
itt hagyom majd nektek
a nap sugarát,
a tenger moraját,
suttogását a szélnek,
kékjét az égnek.
Ami csak az enyém volt,
azt is itt hagyom,
minden gondolatom,
szívem szeretetét,
minden reménységét,
két karom ölelését.
Bár nem volt az enyém
értékes gyűjtemény,
se a szépséges világ,

Cirka
Cirka képe

Reggel

Rovatok: 
Vers

A tájat már biztosan jól ismerő,
busz ablakából hajnalt figyelő,
hűs ködpárát lehelő reggelek,
munkába siető emberek.

Bokrok ágait összekötő,
minden harmatcseppet tündöklő,
szakadozott, tépett pókhálók,
de már eltűntek a benne lakók.

Oldalak