Volt egy szomorú madár,
fészkében élte életét,
kereste boldogságát,
azt a pirinyó tollpihét.

Egyszer úgy érezte,
végre rátalált,
akkor elhagyta búját,
elhagyta bánatát.

Kitárta szárnyát a napnak,
ég felé szállt bolyongva,
szíve mélyén érezte,
itt lehet az otthona.

Ez a szegény madár
szabadságra vágyott,
messzi hegyek között
hitte a nagy álmot.

De nem tartott soká,
egy nap volt az öröme,
tollas ruhája elszakadt,
szárnyát is eltörte.

S bár végül visszatért,
hol nem várta már csoda,
de szívében ott zenélt
a végtelen gyönyörű dala.

TM